A Vésztői Köztársaság története
Időjárásálló sátrat telepített a gyulai kórház elé a Magyar Honvédség
Katonai véradó napot szerveztek Békéscsabán
Jelentkezz tartalékos katonának
Csupán 120 napot élt a „Vésztői Tanácsköztársaság”, de mély nyomokat hagyott mindenkiben, aki átélte.
1944. október 6-án a Vörös Hadsereg megszállta a Viharsarok 11 ezer lelkes nagyközségét, ahonnan ekkor már a közigazgatás a teljes apparátusával, rendfenntartásával, csendőrségével elmenekült. A településre a biztos éhínség és káosz várt. Ekkor lépett színre a helyi fogadós (egyesek szerint kuplerájos), egykori vöröskatona, kalandor, önjelölt köztársasági elnök: Rábai Imre. A sok „nyakig szegény” kubikos közül kilógott a világot látott, nagy darab férfi, aki a ’19-es Tanácsköztársaság bukása után Romániába menekült, majd 1922-ben Bulgárián keresztül Törökországba ment, ahol vasútépítésen dolgozott. Tíz évet töltött ott, végül Dél-Amerikában kötött ki, és csak 1936-ban tért haza Magyarországra.
A megszállás után Rábai barátaival, rokonaival együtt átvette az irányítást Vésztőn, és pár hónap alatt létrehozta azt a típusú diktatúrát, amit Rákosiék később csak fokozatosan, évek alatt építettek ki az egész országban. 1944 őszén földet osztott, elhagyott lakásokat utalt ki, segítőivel széthordták az elhurcolt zsidók javait, erdőrészeket vágtak ki, hogy elláthassák tüzelővel a lakosságot, gabonát, lisztet, vetőmagot koboztak el, és osztottak szét a vésztőieknek.
A kommunista párt vezetősége és a megyei közigazgatás növekvő aggodalommal figyelte Rábai ténykedését. Többször figyelmeztették, hogy nem önállósíthatja magát. Végül már Révai József, a párt főideológusa személyesen látogatott el az ország szélén fekvő Vésztőre, hogy elbeszélgessen a baloldali elhajlóval. De Rábai ettől csak vérszemet kapott. Úgy döntött kiszakítja Vésztőt az országból. Minden kivülről jövő utasítást megtagadott, betiltotta a pártokat, fegyveres határőrséget állított a település szélére, egyesek szerint már arról beszélt, hogy egy folyosón keresztül csatlakozni akar a Szovjetunióhoz, sőt a kisgazda lap, a Kis Újság 1945. október 14-i cikke szerint a vörös posztós lovon közlekedő, színarany fogazatú „köztársasági elnök” hadat üzent Gyulának.
Gazdag Gyula rendező 9 évvel Rábai halálát követően levelet írt a rövid életű kommunista köztársaság szemtanúinak, amiben 1979. október 24-ére baráti találkozóra hívta őket a Gólyafészek étterembe, ahol számos akkor fontos szereplő, például Rábai testvére vagy Rábai egykori ellenlábasa, Szobek András megyei kommunista párttitkár is megjelentek, és heves vitába kezdtek a múlt eseményeiről, és a különc elnökről. Erről a találkozóról szól a Bankett című dokumentumfilm.
Gazdag filmjei nem hagyományos dokumentumfilmek, szinte semmiben nem hasonlítanak azokra az alkotásokra, amik a Netflixen mennek. Nincsenek benne jól beállított interjúk, nem fogja a néző kezét egy kellemes hangú narrátor, nincsenek benne riporteri felvezetők, se kérdések. A dolgok itt, csak úgy, a kamera szeme láttára megtörténnek. A Bankett látszólag annyiból áll, hogy egy hófehér, szépen megterített hosszú asztalhoz leül két tucat idős ember, majd megvacsoráznak, közben elvitatkoznak a régi időkről. Valójában pedig olyan, mint egy klasszikus dráma első felvonása, amiben a hős egyszer sem bukkan fel, minden szereplő csak beszél róla, de mindenki másképpen emlékszik rá, másképpen vélekedik róla. A Bankett miközben elvileg egy valós, megtörtént eseményről szól, arról mesél a legtöbbet, hogy milyen lehetetlen küldetés az emberi emlékezet által megismerni a múltat, és hogy a látszat ellenére a dokumentumfilm, mint műfaj, sokszor nem visz közelebb az igazsághoz, mint a fikció.
Gazdag filmjét 3 évig nem engedték nyilvánosan levetíteni, majd 1982-ben a bemutató után tarolt a Magyar Filmszemlén.
A Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredének katonái érkeztek csütörtök délelőtt a gyulai kórházhoz a kialakult járványügyi helyzet miatt. A kötelező előszűrés miatt az épületbe való bejutás ideje egy kissé megnövekedett, a másfél méteres távolság betartásával pedig rendszerint az utcafrontig ér a sor. A Békés Megyei Központi Kórház kérésére ezentúl egy időjárásálló sátor védi az ide érkezőket. A kórházba érkezők körében az volt tapasztalható, hogy már mindenki eleve maszkban közelíti meg az épületet, a legtöbben pedig odafigyelnek a járványügyi szabályok betartására.
Az egészségügyi intézmény bejárata előtt felállított sátor egyrészt az eső elől is jól véd, másrészt szeles időben menedéket jelenthet a várakozás ideje alatt.
A csütörtöki akció nem az első példa arra, hogy a Magyar Honvédség saját sátrait telepíti kórházak elé, korábban ez már megtörtént a közelben Orosházán és Deszken is a szentesi műszaki ezred segítségével.
Katonai véradó napot szervezett a 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred 101. Fekete Imre Területvédelmi Zászlóalja, a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó békéscsabai vérellátó központja. A szerda délelőtti eseményen katonák adtak vért, ezzel is segítve az országos vérellátó munkáját, növelve a vérkészletet.
A vér nélkülözhetetlen a rászoruló betegek gyógyításában, az életmentésben. A tudomány mai állása szerint a vér semmi mással nem pótolható, mesterségesen nem előállítható, csak véradással pótolható. A jelenlegi adatok szerint a hazai egészségügyi intézmények ellátása éves szinten nagyságrendileg 390 000 véradással biztosítható. Ezért is nélkülözhetetlen a folyamatos, biztonságos ellátáshoz a napi 1600-1800 véradó. A zászlóalj a saját Facebook csoportukból értesült a szerdai eseményről.
A véradás során levett vérből előállított, legrövidebb lejáratú vérkészítmény csak 5 napig használható fel, ezért nagyon fontos a véradások folyamatossága. Az egykori békéscsabai Hadkiegészítő Parancsnokság épületében elsősorban a közel 40 önkéntes, valamint speciális területvédelmi tartalékos katona és a Magyar Honvédség állandó állománya tartotta fontosnak, hogy vért adjon a nap során.
A 26 speciális területvédelmi tartalékos katona szeptember elsejével vonult be szolgálatra, folyik a kiképzésük. Ők arra is szakítottak időt, hogy az önkéntes véradással hozzájáruljanak az egészségügy munkájához.
Copyright: Kiss & Kiss (2017)