December

Az igazi Robinson Crusoe

Az igazi Robinson Crusoe

Forrófejű fiatalember lévén gyakran összekülönbözött a kapitányával, hangoskodó magatartásával gyakran felhívta magára a figyelmet. Háromszáz éve, 1721. december 13-án halt meg Alexander Selkirk skót tengerész, Robinson Crusoe alakjának ihletője.

A zsákmányból befizette a kincstárnak járó részt

Alexander Selkirk egy cipész és cserzővarga hetedik fiaként 1676-ban született Lower Largóban, egy skóciai halászfaluban. A fékezhetetlen és forrófejű Selkirk gyermekkorától folyamatosan bajba keveredett, egy feljegyzés szerint 19 éves korában „a templomban tanúsított illetlen viselkedése miatt” bíróség elé idézték, de Ő ekkor már a tengert járta.

1701-ben hazatért, ám nemsokára ismét meggyűlt a baja a törvénnyel, mert bántalmazta apját és két testvérét. Az ítéletet most sem várta be, hanem elszegődött a spanyol vitorlásokra vadászó William Dampier egyik hajójára, a tizenhat ágyús Cinque Ports-ra. Dampier, akárcsak korábban Sir Francis Drake, lényegében kalóz volt. Mivel azonban Anglia akkor háborúban állt a spanyolokkal, tevékenységét félig-meddig törvényesen űzhette, amennyiben a zsákmányból befizette a kincstárnak járó részt.

Zsarnoknak nevezte a kapitányt, aki aztán magára hagyta

Alexander Selkirk a navigációs tiszt pozícióját töltötte be Thomas Stradling kapitány mellett, akivel egyre többször különbözött össze. A kenyértörésre 1704 szeptemberében került sor, amikor a megrongálódott Cinque Ports a Chile partjaitól 600 kilométerre fekvő, lakatlan Juan Fernandez-szigetek Mása Tierra elnevezésű tagján vetett horgonyt, hogy élelmet és vizet szerezzen.

Selkirk kifogásolta, hogy a kapitány a sérülések kijavítása nélkül akarja folytatni az utat és kijelentette: inkább marad a szigeten, mint hogy ezen a lélekvesztőn kockátassa életét.

Stradling kapott az alkalmon, hogy megszabaduljon alárendeltjétől, akit némi élelemmel, egy baltával és egy késsel, néhány edénnyel, puskával és lőporral, valamint egy Bibliával a partra tett. Selkirk azonnal megbánta szavait, a vízbe botorkálva kétségbeesetten könyörgött bocsánatért az általa nem sokkal korábban „zsarnoknak” nevezett kapitánytól, de annak nem enyhült meg a szíve. A Cinque Ports elvánszorgott a kolumbiai partokig, ahol a legénysége megadta magát és hosszú időre spanyol börtönbe került.

A magára maradt Selkirk a kezdeti nehézségek után a sziget belsejében rendezkedett be. Két faházat tákolt össze, az egyiket egy forrás mellé, szállásnak, a másikat pedig a sziget legmagasabb pontjára, ahonnan jól belátta a környéket és kémlelhette a hajókat. Befogott néhányat a szigeten élő elvadult kecskékből, így húst ehetett és tejet ihatott, bőrükből pedig ruhákat készített. Amikor lőpora elfogyott, gyalog kellett vadásznia és végül már a kecskéknél is fürgébb lett. Szerszámokat fabrikált magának, a tűzkővel csiholt tüzet éjjel-nappal táplálta, de arra ügyelt, hogy a lángokat elrejtse, mert tudta: ha felfedezi egy spanyol hajó, aranybányába kerül rabszolgának. Ottléte alatt két spanyol hajó is kikötött a szigeten, de sikerült a matrózok elől elrejtőznie. Megtanult alkohol, dohány, sőt só nélkül élni, szorgosan olvasta a Bibliát, időtöltésül zsoltárokat énekelt.

Nem bizonyított, hogy Defoe és Selkirk valaha is találkoztak volna

Viszonylag békés és nyugodt életének négy év és négy hónap múlva szakadt vége, 1709 februárjában vette fedélzetére Woodes Rogers kapitány Duke nevű hajója. A kapitányt lenyűgözte Selkirk kiváló fizikai állapota és lelki békéje, ezért másodtisztté léptette elő, később egyik zsákmányolt hajóját is rábízta. A megmentő szerepében tetszelgő Rogers kapitány később papírra vetette tengeri kalandjait, amely a Cruising Voyage Round the World címet viselte.

Alexander Selkirk a kalózexpedícióval 1711 októberében, gazdag emberként érkezett vissza Angliába. Heves természete miatt azonban újfent bajba keveredett és 1717-ben visszatért szülőfalujába. Néhány hónap múlva megszöktetett egy fiatal lányt, akit Londonban faképnél hagyott és ismét felcsapott tengerésznek, 1720-ban egy rövid plymouthi tartózkodása során feleségül vett egy gazdag özvegyet. A halál stílszerűen a tengeren, Afrika partjainál érte 1721. december 13-án, 46 éves korában. Valószínűleg sárgaláz végzett vele.

Hazaérkezésekor története hatalmas feltűnést keltett, újságcikkeket, könyveket írtak róla. A leghíresebb Daniel Defoe 1719-ben megjelent Robinson Crusoe című regénye, amelynek címlapján az életében kétszáznál több álnevet használó Defoe nem tüntette fel saját nevét, ezért sokan azt hitték, egy valós személy valós eseményeket elbeszélő önéletrajzát olvassák. Noha az nem bizonyított, hogy Defoe és Selkirk valaha is találkoztak volna, a fáma szerint az író és Rogers kapitány jó barátságot ápoltak, így juthatott a történet Defoe fülébe.

A férfi történetét sokan kétségbe vonták

A politikai és társadalomelméleti fejtegetésekkel átszőtt első igazi angol regény egyszerre kalandregény, keresztény allegória és társadalomkritika. Robinson Crusoe a világ egyik legismertebb regényhőse lett, Defoe művét mára több mint száz nyelvre, köztük inuitra és koptra is lefordították.

Alexander Selkirk történetét sokan kétségbe vonták, és egész a legutóbbi időkig nem került elő kétségbevonhatatlan bizonyíték.

A chilei kormány mindenesetre a Juan Fernandez-szigetek két legnagyobb tagját 1966-ban (nem kis részben a turizmus fellendítése érdekében) Alejandro Selkirk- és Robinson Crusoe-szigetnek nevezte el. Az első régészeti munkálatok 2000-ben kezdődtek, és a rákövetkező években

megtalálták egy háromszáz éves épület maradványait, egy puskát, valamint azt a navigációs osztókörzőt, amely valószínűleg a Selkirket partra tevő hajóról származik.

Mindez alátámasztotta Selkirk elbeszélését, amit Woodes Rogers kapitány rögzített naplójában, így már nem kell kételkednünk a hajótörött tengerész történetében.