Február

Gigantikus üstökös közeledik a belső Naprendszer felé

Gigantikus üstökös közeledik a belső Naprendszer felé

A jelenleg az Uránusz és a Szaturnusz pályája között a Naprendszer központja felé tartó C/2014 UN271 Bernardinelli-Bernstein üstököst elképesztő méretei miatt a felfedezésekor még kisbolygónak vélték. A gigantikus üstökös a pályaszámítások szerint 2031-ben fogja elérni a napközelséget.

A Bernardinelli-Bernstein üstökös művészi képe. (Forrás: NOIRLAB/NSF/AURA/J. Da Silva)

Először kisbolygónak vélték a felbukkant égitestet

A 2014-ben felfedezett égitestet eleinte kisbolygóként azonosították az első becslések szerint 100 és 350 kilométeres átmérője miatt. Később, ahogy a Naprendszer belső tésége felé közeledett, felfedezték, hogy az égitest kómával rendelkezik, azaz nem kisbolygó, hanem egy gigantikus méretű üstökös. A külső Naprendszerben az üstökösök a rendkívül hideg, -200 °C feletti hőmérséklet miatt fagyott állapotban vannak, ezért is rendkívül nehéz az azonosításuk.

Ahogy azonban a Naprendszer belső térsége felé haladnak, a napsugárzás hatására az üstökösmagra ráfagyott víz, gázok és más illó anyagok párologni kezdenek és kiáramlanak a magból. Az így kiáramló gáznemű anyagok kiterjedt kvázi légkört alkotnak az üstökös szilárd magja körül, amit kómának neveznek a csillagászok.

Ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a magból kiáramló porok és gázok a sugárnyomás valamint a napszél hatására hatalmas, rendkívül hosszú csóvává fejlődnek. Az eddig ismert üstökösmagok átmérője többnyire nem haladja meg az 50 km-t. Ezért is döbbentette meg a csillagászokat a C/2014 UN271-es – amit a felfedezőikről Bernardinelli-Bernstein üstökösnek neveztek el – elképesztően nagy magátmérője.

Az üstökösök zöme az Oort-felhő térségéből érkezik a naprendszer belső vidékeire. A gigantikus üstökös a Szaturnusz felé tart
(Forrás: NASA/JPL-CALTECH/Space Science Institute)

Az első mérések bebizonyították, hogy a megaüstökös a Naprendszer határán fekvő úgynevezett Oort-felhőből a Naprendszer belseje felé tart.

Az átmérője tízszerese a dinoszauruszokat kipusztító K-T aszteroida átmérőjének

A hatalmas ütököst felfedező Pedro Bernardinelli és Gary Bernstein vezetésével több nagy földi távcső, valamint a Terrestrial Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrteleszkóp segítségével kezdték el alaposabban megvizsgálni az égitestet.

Az objektumról készített felvételek részletes analízise alapján sikerült viszonylagos pontossággal meghatározni a C/2014 UN271-es magjának átmérőjét, amire 150 kilométert kaptak. Összehasonlításként: a kréta időszak legvégén, nagyjából 65,5 millió éve a mai Mexikói-öböl térségében becsapódott és tömeges kihalást okozó aszteroida vagy üstökösmag átmérője ennek kevesebb mint a tizede volt.

A kréta végén egy 12-15 kilométer átmérőjű aszteroida vagy üstökösmag csapódott a földbe, am a globális kihatású K-kihalási eseményt okozta. (Forrás: NASA)

A kutatók az üstökösmag fényvisszaverő képességét, az úgynevezett albedo értékét 0,04-re, tehát 4 %-osra tették. Szükségessé vált, hogy az albedo értéket és az átmérőt más mérésekkel is megerősítsék. Ezt a perdöntőnek tekinthető mérést a párizsi obszervatórium csillagásza, Emmanuel Lellouch és kollégái végezték el a chilei Atacama-sivatagban mintegy 5000 méter magasságban lévő ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, vagyis Atacama Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) 54 darab 12 m-es és 12 db 7 m-es átmérőjű mozgatható antennából álló rádiótávcső-rendszerének 12 méteres antennarendszerével.

Az ALMA antennarendszerének egy része a chilei Atacama-sivatagban. (Forrás: ESO)

A fontos észleléssorozatot tavaly augusztusban végezték el, amikor a C/2014 UN271 még 20 CSE (Csillagászati Egység) távolságra volt a Naptól. (Egy CSE egyenlő a Föld-Nap közepes távolsággal, ami kereken 149,9 millió kilométer.) A francia kutatócsoport az ALMA-megfigyelésekből egész nagy pontossággal meg tudta határozni meghatározta az üstökösmag átmérőjét, amire 137 ± 17 kilométer értéket kaptak.

A jelenlegi pályaszámítási adatok azt mutatják, hogy a Bernardinelli-Bernstein kométa napközelsége nem fogja jelentősen meghaladni a Szaturnusz pályáját.