Szeptember

Dániában az iskolai tananyag része az empátiára nevelés ... eközben nálunk

Már a Vaterán és a Jófogáson is tanárokra vadásznak az iskolák, akkora a pedagógushiány

Csúfosan megbuktak az állami tankönyvek

A világ legboldogabb országában az iskolai tananyag része az empátiára nevelés

Rengeteg kutatás és tanulmány szól arról, hogy a mostanában felnövő fiatalok számos nehézségének és problémájának az az egyik oka, hogy kevésbé empatikusak, mint évtizedekkel korábban élt társaik.

Az empátia, azaz a képesség, mely révén képesek vagyunk más emberek meg általában élőlények szempontjait és helyzetét megérteni és átérezni, a pszichológusok szerint visszahatva működik, és saját boldogságunk egyik forrása is.

„Ha elismernek, akkor leszel valaki” – mondja a dán gyermeknevelési technikákról könyvet is író Iben Sandahlm. Korábban ő maga is tanított, és azt álltja, ez az óra volt minden hetének csúcspontja. A cél az volt, hogy biztonságos teret teremtsenek a gyerekeknek, ahol minden problémával elő lehet állni, és ahol megtanulják, hogyan párosítsanak különféle nézőpontokat egy-egy téma mellé.

Nem újkeletű oktatási programról van szó, 1870-ben már létezett ilyen módszer az országban. Az empátiaóra 1993 óta az oktatási törvény része. És nem csak a diákoknak, de a tanároknak is segít: Sandalhm elmondása szerint ezek a beszélgetések a tanároknak is sok információval szolgálnak, mennyire sikeresek bizonyos oktatási ksérleteik, mennyire tudják bevonni a gyerekeket az órákon.

Butaság lenne egyedül az empátiára neveléssel magyarázni a dán boldogság titkát: a Quartz kitér arra is, hogy a dánoké a világ egyik legjobban teljesítő gazdasága, erős szociális állammal, kiváló egészségüggyel és oktatással, és még így is a világátlag fölött van a mentális gondokkal küzdő lakosok száma.

A boldogság összetett fogalom, nem lehet megtalálni a „kulcsát”, nem lehet egyetlen tényezőre fogni a létét. Az azonban biztos, hogy az empátia képessége segíthet abban, hogy boldogabb és magabiztosabb felnőttek legyenek a gyerekeikből.

Forrás: 444.hu

  

Megjelent a lőtérfejlesztési program indításáról szóló kormányhatározat

A Honvédelmi Sportközpontok fejlesztésével összefüggő program első két üteme több mint száz lőtér kialakításáról szól.

A Magyar Közlöny keddi számában megjelent határozat szerint az első ütemben 40 lőtér beruházására az idei és jövő évi költségvetésben több mint 17 milliárd forintot fordítanak. A második ütemben 67 lőtér kiviteli tervének előkészítésére szintén a 2017-es és 2018-as költségvetésben 1,2 milliárd forintos forrást biztosítanak.

Az Orbán Viktor miniszterelnök által jegyzett határozat szerint a tervezett lőterek fejlesztését állami tulajdonú ingatlanokon kell megvalósítani. Ennek érdekében Simicskó István honvédelmi miniszter feladata, hogy megvizsgálja a lehetséges fejlesztési helyszíneket, majd tárgyalásokat kezdeményezzen és együttműködési megállapodásokat kössön az érintett helyi önkormányzatokkal.

A kormány döntése értelmében a beruházások építtetője a Nemzeti Sportközpontok, munkáját szakmai tanácsadóként a Honvédelmi Sportszövetség segíti - derül ki a határozatból.

Forrás: origo.hu

  

Már a Vaterán és a Jófogáson is tanárokra vadásznak az iskolák, akkora a pedagógushiány

Már az apróhirdetési oldalakon, például a Vaterán és a Jófogáson is egymást érik az iskolai álláshirdetések, sok tantestületből ugyanis még szeptember 1-jén is több pedagógus hiányzott. Van olyan budapesti általános iskola, ahol az első osztályosoknak a tanévnyitó előtt egy nappal még nem volt tanítójuk, máshol már meg sem lepődnek, ha egy kolléga bejelenti: más szakmában próbál szerencsét.

Az Eduline cikke részletesen itt olvasható.

  

Csúfosan megbuktak az állami tankönyvek

2014-ben a tankönyvekért felelős akkori miniszteri biztos többször nyilatkozta, hogy a következő (2015-ös) tanévre már legalább 80 százalékos lesz az állami kiadású tankönyvek aránya, s ez évente növekedni fog – idézi fel közleményében a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (Tanosz), amely a tankönyvforgalmazásáért felelős állami monopóliumtól, a Könyvtárellátótól (Kellótól) kikért adatok alapján bizonyítja, hogy a számok épp ellentétes trendet mutatnak.

Míg 2015-ben az állami tankönyvek aránya 74,4 százalék volt, következő évben már csak 72,9, 2017-ben pedig 67,1 százalék.

A tények tehát azt mutatják, hogy – az Emmi és a Klik „minden erőfeszítése” ellenére – ezt a célkitűzést nem sikerült elérni, sőt 2017-re az állami tankönyvek aránya 7,3 százalékkal csökkent az előző évhez viszonyítva, miközben a magánkiadóké ugyanennyivel nőtt.

Mindez annak ellenére történt, hogy az oktatási kormányzat – sokszor jogszabályellenes intézkedésekkel is – igyekezett ellehetetleníteni a magánkiadók tankönyveinek megrendelését – teszi hozzá a Tanosz közleménye. (Például: a magánkiadóknak 2014 óta nincs lehetőségük, hogy új közismereti tankönyveket engedélyeztessenek, miközben az állam – többmilliárdos uniós forrásból – 2017-re már 173 kísérleti tankönyvet vihetett be az iskolákba. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a hivatalos tankönyvjegyzéken évről évre egyre kevesebb a magánkiadók által kiadott tankönyvcímek száma.)

A kísérleti tankönyvek átlagos rendelési darabszáma pedig – hihetetlenül alacsony áruk ellenére – 2017-re drámai mértékben (mintegy 38 százalékkal) esett vissza 2015-höz képest. Míg 2015-ben kizárólag ilyen könyvet rendeltek, 2016-ban már csak a 81,9 százaléka volt ilyen, 2017-ben pedig mindössze 61,9.

Ezek a számok – hívja fel a figyelmet a Tanosz – azt mutatják, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége nem elégedett nemcsak a kísérleti, hanem a közben átdolgozott újgenerációssá váló tankönyvek szakmai-módszertani minőségével sem.

Ennek a lejtmenetnek egyik legjellemzőbb példája a kísérleti/újgenerációs Ábécés olvasókönyvek példányszámának drámai csökkenése. 2015-ben még csak ebből rendeltek az iskolák (kénytelenek voltak). Ez összesen 19 036 darab volt, egy év múlva megfeleződött az igény, idén pedig mindössze 8564 darab állami kötet kelt el.

Ekkora visszaesés nehezen magyarázható mással, mint hogy a tanítók az átdolgozás után sem igen „lelkesednek” ezekért a kísérleti tankönyvekért – jegyzi meg a Tanosz.

Az állami tankönyvek erőltetésének indoka az, hogy így tudja biztosítani az állam az ingyentankönyveket. Kérdéses, hogy mennyire igazságos és hatékony rendszer az, ahol az adóforintjainkból mindenkinek (azaz a gazdagoknak ugyanúgy, mint a legszegényebbeknek) ingyen biztosítja az állam a tankönyveket. Az pedig további súlyos kérdés, hogy ezek szerint a szülők, az iskolák egyre nagyobb számban választják azt, hogy ne a sokszor színvonaltalan állami tankönyveket adják a gyerekeknek, hanem a jobb minőségű magánkiadású kiadványaikat. Úgy tűnik, megéri nekik, még ha az pénzbe kerül is.

Forrás: hvg.hu