Október

Magas, erős, intelligens, mégis kihalásra ítéltetett – a neandervölgyi

A Föld legveszélyesebb halfaja

Rejtélyes fénygömbök – egyelőre nincs magyarázat

Magas, erős, intelligens, mégis kihalásra ítéltetett – a neandervölgyi

Az emberi faj mindenhatóságát hirdető szellemi szűrőnkön keresztül nehéz abba belegondolni, hogy a nem is olyan távoli múltban a Homo sapiens sapiens még több rokonával is megosztotta életterét. A legismertebb talán a neandervölgyi, akiről az utóbbi időkben kiderült, a legkevésbé sem primitív lény volt, mint korábban hittük – rendre derülnek ki részletek kultúrájáról, művészetéről, életmódjáról és külső megjelenéséről.

Hogy néztek ki? Tényleg olyan erősek voltak? Primitívebbek voltak a homo sapiensnél? Mi okozhatta a kihalásukat? Az életterük megváltozása vagy egy ismeretlen vírus okozta betegség? Sok rejtély övezte a neandervölgyi ősembert, talán két antropológiai felfedezés kicsit rávilágít ezekre a sötét foltokra.

Mindenek előtt érdemes megemlíteni, hogy a mára kihalt neandervölgyi nem valami „előember, majomember” volt, hanem a szó legszorosabb értelmében ember: ugyanahhoz a fajhoz tartozott mint mi.

„A biológiai logika alapján rendszertanilag egy fajhoz tartozunk, közös, továbbra is szaporodni képes utódokat hoztunk létre. Ennek bizonyítékai az európai népességben kis mértékben kimutatható neandervölgyi gének” – fogalmaz Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. A két alfaj összességében azért egymástól elkülönülten élt és fejlődött, más volt az életmódjuk, a kultúrájuk és másként is néztek ki. A lényeg: emberek voltak.

De mekkorák?

A fennmaradt lábnyomok körvonalai alapján a szakemberek meg tudják határozni, hogy az illető hogyan haladt, azaz sétált, sietett, futott, netán rohant. Ha ez megvan, a lépéshossz alapján már viszonylag könnyű a testmagasságra következtetni. Persze, nem teljesen egzakt eredményt kapunk, benne van egy 5-10 cm-es tévedés lehetősége, de azért komoly tájékozódási pontot jelent a neandervölgyi emberek mintegy 100 ezer éves történetének, fejlődésének kutatásában. Ha egyáltalán neandervölgyiek hagyták a kérdéses lábnyomokat.

Tovább árnyalja a képet, hogy érett, egészséges, felnőtt férfiakat ma egy népességen belül is rendkívül tág határok, akár 150 és 190 centi között bőven találunk. Miért lett volna ez másképp néhány tízezer évvel ezelőtt?

A másik fontos szempont a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás, a táplálékbőség kérdése. Az európai nők és férfiak átlagmagassága csak a középkortól napjainkig jelentősen megnőtt a jobb életkörülményeknek köszönhetően, a neandervölgyiek 100 ezer éves története során ez többször oda-vissza lejátszódhatott .

Elképzelhető, hogy egyes kedvező periódusokban akár néhány generáció alatt elérték a génkészletük adta maximális testméretet, majd az újabb kihívásokra zsugorodással „válaszoltak”.

Schwarzenegger elsírná magát

A modern ember a mezőgazdaság és az állattenyésztés megjelenése után kezdett el „legyengülni” a mai szintre: csontjaink vékonyabbá váltak kevesebb izomtapadási felülettel. Bármelyik, 8-10 ezer évvel ezelőtt élt ősapánk egy nehezebb napja után is odavágta volna szkanderben Schwarzeneggert, majd a feje fölé emelve lefutott volna egy félmaratont.

A legutóbbi jégkorszakot barlangokban átvészelő neandervölgyieknek legfőbb élelemforrásukat a vadászat biztosította. Mamutokat, gyapjas orrszarvúkat, óriásszarvasokat kellett elejteniük, miközben rájuk meg kardfogú tigrisek, óriásfarkasok és a mai grizzlynél méretesebb barlangi medvék vadásztak. Csak elképzelni tudjuk, milyen fizikum és állóképesség kellett itt még a mindennapokban is.

A mai súlyemelők nehézfiúi egy életnyi edzés és rákészülés után valamivel 200 kiló fölött teljesítenek. Egy jó alkatú 165 centis neandervölgyi borítékolhatóan ennél sokkal komolyabb teljesítményre lenne képes, már ha el tudnánk neki magyarázni, hogy ugyan miért is emelgesse azt a rudat a feje fölé. A 190 centiméternyi, számunkra elképzelhetetlenül masszív izomtömeg pedig még ezt is jócskán felülmúlná.

Miért haltak ki?

De ha ilyen fizikai álló- és alkalmazkodóképességgel rendelkeztek, és lényegesen intelligensebbek voltak, mint korábban hittük, mi okozta a végzetüket mintegy 35 ezer éve?

A brooklyni Suny Downstate Egyetem antropológusainak, fej- és nyakanatómia szakembereinek a The Anatomical Record című folyóiratban közölt tanulmánya szerint nem valami egzotikus kórokozó okolható a neandervölgyi kihalásáért, hanem az egyik jelenlegi leggyakoribb gyermekkori betegség, a krónikus fülgyulladás.

„Túlzottnak hangzik, de amikor először rekonstruáltuk a neandervölgyiek Eustach-kürtjeit, felfedeztük, hogy nagyon hasonlítanak a mai gyermekek fülkürtjeire. A középfülgyulladás a gyerekeknél szinte mindenütt jelen van, mivel a gyermeki fülkürtök lapos szöge hajlamos visszatartani a középfülgyulladását okozó Otitis media baktériumot, a neandervölgyieknél ugyanilyen lapos a fülkürtök szöge.” – idézte az egyetem közleménye Samuel Márquez adjunktust, a kutatás társszerzőjét.

Az antibiotikumok világában ezek a gyulladások könnyen kezelhetők, és viszonylag ártalmatlanok a gyermekekre. A kicsinyek ötéves korában az Eustach-kürtök meghosszabbodnak, és szögük hegyesebbé válik, ami lehetővé teszi a fül számára az ürítést, és ezzel megszűnik a kisgyermekkori középfülgyulladás kiújulása.

A neandervölgyiek fülkürtjei azonban az életkorral nem változtak, ami azt jelenti, hogy ezek a gyulladások és a következükben fellépő komplikációk – légzőszervi gyulladások, hallásveszés, tüdőgyulladás vagy még súlyosabb betegségek – nemcsak krónikussá váltak, de egész életükben veszélyt jelentettek a neandervölgyiek egészségi állapotára és túlélésükre.

„Ha állandóan beteg vagy, nem lehetsz olyan fitt és hatékony, hogy képes legyél versenyezni Homo sapiens rokonoddal az élelemért és más forrásokért folytatott harcban.” – tette hozzá Márquez.

Más magyarázat

A neandervölgyiek évezredeken át járták a Földet, majd egy szemvillanás alatt eltűntek a történelem színpadáról. Kihalásuk a történelem egyik legérdekfeszítőbb rejtélye. Más tudományos vélekedések szerint a neandervölgyieket egy szupervulkán kitörése pusztította ki 39 000 évvel ezelőtt. Egy kétrészes sorozat bemutatja a tudósok csapatát, akik a vulkán okozta kihalás elméletét vizsgálják, és megtudhatjuk, hogy ha egy szupervulkán a neandervölgyiek végét okozta, vajon okozhatja-e egy jövőbeli hasonló esemény az emberiség kihalását? Ha megnéznéd ezeket a filmeket, akkor itt találod az 1. részt, itt pedig a 2. epizódot.

A Föld legveszélyesebb halfaja

Ha veszélyes halakról beszélünk, mindenkinek azonnal a cápák, vagy pedig az olyan úszó méregtárak jutnak az eszébe, mint amilyen például az alattomosan rejtőzködő kőhal, vagy pedig a pompás látványt nyújtó tűzhal, és amelyek bizonyos esetekben potenciális veszélyt jelenthetnek ránk, emberekre nézve. Ha viszont az ökológiai kockázatok oldaláról közelítjük meg ezt a kérdést, messze nem ezek a legveszélyesebb halak.

A „tengeri szörnyekkel” szemben táplált pszichés eredetű emberi félelmeknek azonban nincs sok köze a valósághoz, mert még az olyan potenciálisan veszélyesnek tekinthető tengeri nagyragadozók is, mint néhány cápafaj, jellemzően elkerülik az embert.

A világtengeren éves átlagban bekövetkező 70-80 cápatámadás, amiből szintén átlagosan 5-6 végződik halállal, matematikailag elhanyagolható ahhoz a több száz milliós embertömeghez képest, ami évről-évre nyaralási illetve egyéb célból árasztja el a tengerpartokat.

A földkerekség legpusztítóbb invazív halfaja azonban nem a tengerek lakója, hanem egy, az éttermekben is kedvelt csemegének számító édesvízi hal.

A nílusi sügér (Lates niloticus) eredeti elterjedése a közép-afrikai térség vizes élőhelyeire korlátozódott, a faj a Nílus, és a Kongó folyamokban, a Niger-, a Csád-, és a Turkana-tóban volt különösen elterjedt. Ízletes húsa miatt népszerű étkezési halnak számít, ezért mind Afrikában, mind pedig a fekete kontinens határian túl is számos helyre betelepítették. Könnyelműen figyelmen kívül hagyták azonban, hogy ez a sügérféle, azon kívül, hogy rendkívül szapora és kitűnő az alkalmazkodóképessége, extrém falánk ragadozónak számít. Mindent elnyel, ami a torkán lefér.

A nílusi sügért az 1950-es évek elején először a hatalmas kiterjedésű Viktória-tó ugandai partszakaszára telepítették be abból a célból, hogy a térség lakossága számára biztosítsanak élelemforrást ezzel a gyorsan szaporodó és ízletes étkezési hallal. A nílusi sügér az elmúlt négy évtizedben a Viktória-tó élővilágából több mint 350 halfajt, köztük szép számmal bennszülött, endemikus fajokat pusztított ki, helyrehozhatatlan kárt okozva ezzel a tó ökoszisztémájában.

De nem csak Afrikában, hanem másutt, a kontinens határain túl sem jobb a helyzet ott, ahol megtelepítették ezt a hihetetlenül falánk ragadozót. Ausztráliában már törvény tiltja a nílusi sügér tartását, illetve szaporítását, mert itt szintén hatalmas károkat okozott a helyi édesvízi halfaunában.

Igen méretes ragadozó, az eddig ismert legnagyobb példányt Ugandában fogták ki, amelynek teljes testhossza 251 cm volt, a súlya pedig 232 kilogrammot nyomott, de az egyiptomi Nasszer-tóban is horogra akadt már egy 176 kilogrammos példány. Ahol megtelepszik, súlyos fenyegetést jelent a helyi fajok számára, ezért is tartják a nílusi sügért a földkerekség legveszélyesebb halának.

Rejtélyes fénygömbök – egyelőre nincs magyarázat

Az azonosítatlan repülő tárgyakról kiszivárgott felvételt követően több helyről is fénygömbök megjelenéséről számoltak be, amire egyelőre szintén nincs magyarázat.

Azonosítatlan tűzgömbök Chilében

Egyelőre nem tudni, mik lehettek azok a tűzgömbök, amik még a múlt hét folyamán jelentek meg Chile felett – írja a Live Science tudományos portál. A szakértők egy dologban biztosak: nem meteorok voltak.

A szokatlan égi jelenséget a Chiloé-szigeten fekvő Dalcahue településen észlelték. A rejtélyes tűzgömbök hét különböző helyen csapódtak be, komoly tüzeket okoztak, a lángokat végül a helyi önkéntes tűzoltók fékezték meg. Geológusok egy csoportja hamar a helyszínre sietett, ahol részletes vizsgálatokba kezdtek. Eleinte úgy tűnt, az esetben nincs semmi rejtélyes, valószínűleg meteorit vagy valamilyen űrszemét landolt a földön, bár inkább az előbbit tartották valószínűbbnek.

Szeptember 28-án aztán a szakértők váratlan bejelentést tettek: a hét átfésült helyszín egyikén se akadtak meteoritmaradványokra. Jelenleg arra sincs bizonyíték, hogy a megsemmisült objektumok űrszemét-darabok lehettek, erre vélhetően majd az október végén lezáruló talajvizsgálatok eredményei fognak választ adni.

Rejtélyes fénygömbök az óceán fölött

Tizennégy izzó fénygömböt filmezett egy férfi az óceán közepén egy hajó fedélzetéről. A közelben nyoma sem volt szárazföldnek és egyelőre a szakértők sem tudják megmondani, pontosan mi is látható a videón.

A videót készítő William Guy a Pamlico Sound lagúnánál filmezte le a különös égi jelenséget. Úgy tűnik, mintha a fénygömbök egy helyben lebegnének. A férfi egy munkásokat szállító hajón tartózkodott, ami épp az Ocracoke-sziget felé tartott, hogy a Dorian-hurrikán által okozott károk helyreállítására kivezényelt dolgozókat célba juttassa.

„Valaki mondja meg nekem, mik ezek?” – mondja Guy a videón

– Az óceán közepén vagyunk egy hajón, a közelben semmi nincsen. Nézzék. Semmi. Nincs szárazföld.

A fénygömbök nagyjából másfél percig látszottak, aztán hirtelen eltűntek.

A felvétel természetesen azonnal feltüzelte az ufóhívőket, mások józanabb véleményen vannak, és úgy vélik, valószínűleg a haditengerészet által kilőtt fáklyákat sikerült lencsevégre kapni. Az esettel a Fox News csatorna is foglalkozott. Az angolul tudók meg is tekinthetik a híradást.