Február

A Naprendszer legígéretesebb égiteste az élet utáni kutatásban

Egy kutatás szerint laboratóriumból szabadult el a koronavírus

A vérszívó parazita, ami átveszi a halak nyelvének helyét, miután elrohasztotta azt

A Naprendszer legígéretesebb égiteste az élet utáni kutatásban

Kitűzték a Jupiter holdjához tartó NASA űrszonda indításának időpontját: az Európé Clipper 2024 októberében indul útnak. A Jupitert kísérő jeges Európé fagyott külső héja alatt óceán rejtőzik, így Földön kívüli élet otthona lehet.

A tudósok régóta úgy tekintenek a Jupitert kísérő jeges Európára, mint a Naprendszer legígéretesebb égiteste az élet utáni kutatásban, 2024 októberében pedig a NASA űrszondát (Európé Clipper) indít a holdhoz, ami 2030 áprilisában érkezhet meg az égitesthez. Öt és fél évig tart az odavezető út.

A misszió részleteit Robert Pappalardo, a projektet vezető tudós ismertette a NASA külső bolygókat értékelő csoportjának (Opag) virtuális tanácskozásán. A szondát egy kereskedelmi rakéta fogja szállítani.

Az Európa akkor került az érdeklődés kereszttüzébe, amikor az 1990-es években a NASA Galileo űrszondája bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az égitest felszíne alatt folyékony óceán rejtőzik.

Valószínűleg sziklás maggal rendelkezik, amelyet nagyjából 80 kilométernyi folyékony víz borít, ezt pedig vizes-jeges páncél fedi mintegy 20 kilométeres vastagságban.

„Az Európé nagyjából a Holddal megegyező méretű, mégis úgy gondoljuk, hogy kétszer annyi vizet tartalmaz, mint a Föld összes óceánja együtt” – mondta Pappalardo.

A holdon potenciálisan meglévő életről a szakértő azt mondta, hogy a Föld óceánjainak fenekén is vannak helyek, ahol a víz és a kőzet kölcsönhatásba lépnek: ahol a víz leszivárog, kapcsolatba lép a forró kőzettel és vegyületekkel, redukálószerekkel töltődik fel.

Amikor ezek a redukálószerek oxidálószerekkel találkoznak, reakcióba lépnek. Pappalardo szerint ezek a reakciók életet hozhatnak létre az Európé óceánjának fenekén, akár akkor is, ha nincs fény, amely lehetővé tenné a fotoszintézist.

Az űrszonda képes lesz elemezni a jégréteg alól a felszínre bugyogó vízben lévő vegyianyagokat. Akár mintákat is gyűjthet azokból a páraoszlopokból, amelyek úgy tűnnek, mintha a Jupiter holdjának bizonyos területein lövellnének ki az űrbe.

Egy kutatás szerint laboratóriumból szabadult el a koronavírus

A koronavírus eredetét kutatva huszonhat tény alapos megvizsgálása után az amerikai kutató, Steven Quay állítja, hogy az új koronavírus nem természetes úton került át állatról emberre, s hogy „semmi kétsége nincs afelől, hogy a SARS-CoV-2 vírus laboratóriumból szabadult el".

A január 29-én publikált tanulmányában Dr. Steven Quay azt állítja, hogy 98,8% a valószínűsége annak, hogy a vírus, ami a Covid-19 néven ismert fertőzést okozza, laboratóriumból ered, közölte az Associated Press idézve a Zenodo tudományos lapban publikált tanulmányból. A Zenodót a svájci székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) üzemelteti, és a weboldalon bárki szabadon publikálhatja kutatási eredményeit. Dr. Quay kutatásának a célja a SARS-CoV-2 vírus eredetének a meghatározása volt. 

A kutatás során Quay 26 tényezőt és független forrásokból származó bizonyítékot vizsgált meg szisztematikusan, ezek alapján vonta le a következtetést, hogy 98,8% a valószínűsége a laboratóriumi eredetnek, és csak 0,2% eshetőség van arra, hogy a vírus egy klasszikus zoonózis esete. (Zoonózis: állatról emberre terjedő vírusfertőzés.)

„Mint sokakat, engem is óvatosságra intett a WHO és a kínai tudósok és orvosok között fennálló erős érdekkülönbség, amely akadálya lehet egy objektív vizsgálatnak a vírus eredetét illetően” – nyilatkozta Quay.

Az amerikai kutató elmondta, hogy azon koronavírusok eredetének a tanulmányozása, amelyek korábban az emberiséget sújtották, sokkal kevesebb időt vettek igénybe. Mindössze néhány hónapra volt szükség ahhoz, hogy a vizsgálatot végző szakemberek meg tudják állapítani, hogy az afrikai cibetmacskából (a ragadozó mongúzfélék közeli rokona) származó vírus okozta a 2003-as koronavírus-járványt, és szintén néhány hónapba telt, amíg 2015-ben megállapították, hogy a tevéből ered a MERS, azaz a légúti megbetegedéseket okozó koronavírus. Mindkét járvány esetében a gazdaszervezet azonosítása után a kutatók a gazdaszervezet és az ember közötti ún. közvetítő szervezetet is meg tudták határozni. A COVID-19 járvány esetén azonban már 13 hónapja nem találják a kutatók sem a gazdaállatot, sem az embernek történő átadásban összekötőszerepet játszó közvetítőt.

„Csak tudományosan alátámasztott bizonyítékokat elemeztem, és csak óvatos, konzervatív becsléseket végeztem, de ezzel együtt ki merem mondani, hogy a SARS-CoV-2 vírus laboratóriumból szabadult el”

 – állítja Quay.

Kína tagadja, de a WHO szerint sem laborból szabadult el a vírus

Már több más kutatói is a vuhani virológiai kutatóintézettel hozta összefüggésbe az új koronavírus eredetét. Donald Trump is számos alkalommal hangoztatta azonos meggyőződését. Kína azonban a mai napig tagad minden erre vonatkozó vádat.

Január 23-a óta a WHO szakértőkből álló csoportja vizsgálódik Kínában, hogy meghatározzák a Covid-19 vírus és járvány eredetét. Valószerűtlen az a teória, hogy a koronavírus egy kínai laboratóriumból származna – erre jutott az Egészségügyi Világszervezet Kínában.

Bár az Egészségügyi Világszervezetnek sikerült új információkat gyűjtenie, ezek az adatok nem segítettek sokat abban, hogy kiderüljön, hogyan tört ki a világjárvány.  A vírus természetes hordozói egyes denevérfajok lehetnek, de azt nem tudták megállapítani a kutatók, milyen állatfaj közvetítésével juthatott át az emberre.

A WHO csapata nem találta jelét annak, hogy a SARS-CoV-2-vírus már 2019 decembere előtt is jelen lett volna a városban. A szervezet egy másik szakértője, Dominic Dwyer kijelentette: nagy valószínűséggel csak évek múlva tudják majd teljes mértékben feltárni a járvány eredetét.

 A szakértői csapat 13 tagja január 14-én érkezett a járvány első ismert gócaként elhíresült Vuhanba az új típusú koronavírus eredetének felkutatására. Érkezésüket követően két hétre karanténba kellett vonulniuk.

 A WHO nemzetközi szakértőinek vizsgálata érzékeny politikai kérdésnek számít a kínai vezetés számára. Az AP hírügynökség tájékoztatása szerint Peking korlátozta a kutatási lehetőségeket, és eltiltotta a tudósokat például attól is, hogy újságírókkal beszéljenek.

A vérszívó parazita, ami átveszi a halak nyelvének helyét, miután elrohasztotta azt

A 2012-es The Bay című horrorfilm története szerint káosz tör ki Maryland egyik kisvárosban, miután egy ökológiai katasztrófa következtében új parazita faj jelenik meg. A paraziták az embereket veszik célba, felfalják áldozatuk nyelvét, majd annak helyére telepedve élősködnek. A csavar, hogy a film ihletője maga a természet, nyelvfaló parazita ugyanis valóban létezik, csak nem az emberek, hanem a halak szájában érzi otthonosan magát.

Habár a The Bay-ben a halak szájából terjed át az élősködő az emberekre, a valóságban a parazitát az emberek cseppet sem érdeklik. Egyes halfajok viszont annál inkább: a „nyelvevő tetű” vagy „nyelvevő rák” becenéven futó Cymothoa exigua nemcsak elrohasztja a halak nyelvét (igen, van nyelvük), hanem helyükre telepedik, alszik, eszik és még szaporodik is a halak szájában.

A hermafrodita nyelv

A „nyelvevő tetű” elnevezés nem teljesen helytálló a C. exiguára, ami nem tetű, hanem egy ritka ászkarákféle. A nyelvevő jelző már annál találóbb rá, ugyanis ez az egyetlen ismert parazita, amely képes átvenni egy szerv funkcióját azáltal, hogy, ahogy azt a „nyelvevő” is sugallja, megeszi áldozatai nyelvét.

A ritka ászkarákféle úgynevezett proterandrikus hermafrodita, ami azt jelenti, hogy a fiatal paraziták először mind hímek, de a felnőtt korba lépve egyes példányoknak visszafejlődik az ivarszerve és nősténnyé alakulnak. Születésük után a fiatal hímparaziták kisebb csoportja közösen úszik be a halak szájába azok kopoltyúnyílásán keresztül, de a felnőtté válás küszöbén a fiúbanda egyik tagja nővé változik, amitől mindenki megőrül.

A nősténnyé alakuló, hímtársainál kétszer nagyobb egyed bemászik a hal szájüregébe, majd három pár lábával a nyelv tövéhez rögzíti magát. Ezután

• addig szívja a vért a hal nyelvéből, amíg az el nem sorvad és végül funkcióját nem veszti;
• ha a nyelv elhalt, a parazita a helyére ül, innentől a hal a nőstényt használja nyelvként;
• a hal így tovább használhatja „nyelvét”, a parazita pedig cserébe táplálkozik a véréből.

Habár a parazita állítólag teljesen betölti a hal nyelvének szerepét, vannak olyan tanulmányok, melyek arra utalnak, hogy ez a halnak nem meglepő módon nem a legkellemesebb. Egyrészről azért, mert a nyelv elvesztése fájdalmas és kellemetlen neki, másrészről pedig azért, mert a vérszipolyozás miatt a parazita élősködése negatív hatással van a hal növekedésére és súlyára, illetve szövetkárosodáshoz is vezethet.

Szájszex és költőtasak

A paraziták akár több évig is megmaradhatnak egy halnál, de számos példa van arra is, hogy a hal valahogy tovább él a nyelve helyére illeszkedett ászkaráknál. Az ekkorra már vérszegénységgel küzdő egyed azonban azzal még nem menekül meg, ha a nyelve helyén ülő nőstény elpusztul: ilyenkor egy másik hím változtatja meg a nemét és telepszik a hal nyelvének helyére.

A paraziták életciklusáról keveset tudnak a kutatók, más szájfertőző ászkarákokból kiindulva annyi sejthető, hogy a párzás is a hal szájüregében történik: pláne, hogy a nőstény nyelvátvétele után a kopoltyúkamrában még továbbra is sorakoznak a hím paraziták, melyek szintén a hal vérét szívják. Innentől még homályosabb a paraziták élete, egyes tanulmányok szerint egy nőstény csak egyszer rakja le az ászkarákok szaporodására jellemző úgynevezett költőtasakot.

A Cymothoa exigua jellemzően a Csendes-óceán északi részén elterjedt faj, magában a Cymothoa nemzetségben viszont közel 50 faj található (ebből nem mindegyik szájparazita). Nyelvfogyasztó ászkarákból kb. 380 különféle faj ismert a kutatók előtt, a dél-afrikai vizeken jellemző Ceratothoa africanae-t például 2014-ben fedezték fel. Utóbbi parazita az afrikai harcsa száját kedveli, de fajonként eltérő, mely halra telepednek: lazacra, barramundira, vörös csattogóhalra (a C. exigua ezt kedveli) vagy például a mahi mahira.

Habár a parazita az emberekre nem veszélyes, azokat a halakat fertőzi, amiket a halpiacokon is árulnak, így a parazitákra jellemző területek közelében néha előfordul, hogy a fagyasztott vörös csattogóhal szájában vagy a konzervek belsejében a vevő parazitára, vagy annak maradványaira bukkan. Nagy-Britanniában 2005-ben találták meg az első, 3,5 centis C. exigua-t egy csattogóhal szájában. A fertőzött állat valószínűleg importtal kerülhetett az országba. A tudósok már ekkor felhívták a lelkes halszájturkálók figyelmét arra, hogy habár az import áruban ritka esetben valóban felbukkanhat egy-egy parazita ászkarák, azért nem kell félni tőle, a filmmel ellentétben tényleg, de komolyan nincs semmi hatásuk az emberekre.