December

Mikrohullámmal az atombomba ellen

A 150 évesen ivarérett cápa, a félezer éves kagyló és a halhatatlan hidra

Mikrohullámmal az atombomba ellen

Az USA egyik katonai kutatóközpontjában olyan fegyvert fejlesztenek, amellyel kiüthetik Észak-Korea rakétáit még mielőtt azokat fellőnék. Ráadásul senki sem halna meg a támadás következtében. A tesztek ígéretesek, de persze e csapásnak is van gyenge pontja.

Az Egyesült Államok katonai kutatóira egyre nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy találják meg az egyre agresszívabb észak-koreai rezsim hadseregének gyenge pontját - írja a CNN. Kim Dzsongun sztálinista diktátor 2011-es hatalomra kerülése óta felgyorsították az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztését, s ma már ott tartanak, hogy ezekkel nukleáris csapást mérhetnek az USA területére.

Egy új-mexikói laboratóriumban olyan technológiát mutatta be az újságíróknak, amellyel kiüthetik az észak-koreai hadsereget, pontosabban a katonaság minden olyan eszközét, amely elektromos árammal működik. A csodafegyver neve Counter-electronics High Power Microwave Advanced Missile Project (CHAMP).

Mikrohullámú sütő

Ahhoz, hogy képet alkossunk a technológia működési elvéről elég emlékezetünkbe idézni, hogyan működik minden modern konyha elengedhetetlen háztartási gépe, a mikrohullámú sütő. A fegyver ugyanis nem golyókat vagy rakétákat lődöz az ellenségre, hanem nagy erejű mikrohullámokkal bombázza meg a területét azzal a céllal, hogy kiüsse elektronikus rendszerit - derült ki James Fisher, az Air Force Research Lab szóvivője szavaiból.

A CHAMP-fegyvert ráerősítik egy repülőgépről induló cirkáló rakétára, amely kis magasságon berepül Észak-Korea területe fölé, és megkezdi a sugárzást. Ennek hatására az ellenség parancsnoki központjai, repülőgép-irányító rendszerei és egyáltalán minden olyan berendezése, amelyben áram kering, lefagy. Ezt követően a cirkáló rakéta visszafordul és leszáll a tengerre - a helyét átveheti egy másik hasonló rakéta.

Jó lenne

A CHAMP, amelyet nem Észak-Korea hadserege ellen fejlesztettek ki, jó válaszlehetőséget kínál a kialakult helyzetben, amelyben minden egyéb katonai beavatkozás a sztálinista rezsim ellen elfogadhatatlan áldozatokkal járna - derül ki David Deptula, a légierő nyugalmazott hírszerzési tábornoka értékeléséből.

Kollégája, Cedric Leighton ezredes részletezi a mikrohullámú csapás előnyeit. Először is a CHAMP-fegyver bevetése nem igényel jelentős katonai felvonulást a térségben, amely azonnal kiválthatna egy észak-koreai megelőző csapást, akár atomfegyverrel.

Nem kell nukleáris légköri robbantással kiütni az ellenség elektromos rendszereit, vállalva annak rettentő utóhatásait. Végül anélkül lehet lefogni az ellenség kezét, hogy bárki meghalna. A CHAMP a kilövőálláson tenné harcképtelenné az észak-koreai rakétákat.

Sikeres kísérlet

A CHAMP-ot 2012-ben tesztelték egy nagyjából Pest megye területének megfelelő térségben. A helyszínt telerakták kommunikációs és más rendszerekkel, olyanokkal, amilyeneket az amerikai hadsereg ellenfelei használnak. Teljes sikert értek el, a mikrohullámú bombázás éppen azzal a hatással járt, amit vártak tőle - számolt be Lou Robinson, a CHAMP fejlesztését szolgáló kutatások vezetője.

Persze vannak, akik kételkednek a 100 százalékos sikerben. Jeffrey Lewis professzor, katonai szakértő úgy gondolja, hogy az észak-koreaiak megpróbálnák elfogni a berepülő cirkáló rakétát. Nem tudnák eldönteni, hogy mi a célja: csak egy mikrohullámú bombázó-e, vagy atomfegyver, vagy hagyományos robbanófejjel ellátott támadó eszköz, ezért a biztonság kedvéért megpróbálnák lelőni.

Az illetékeset azt állítják, hogy a CHAMP-fegyvert még nem állították szolgálatba és természetesen nem árulják el, hogy ez mikor várható.

Forrás: Napi.hu

  

A 150 évesen ivarérett cápa, a félezer éves kagyló és a halhatatlan hidra

Az elmúlt napokban több hír is napvilágot látott arról, hogy egy kutatócsoport egy 512 éves állatot azonosított. Ez azonban nem fedi teljes egészében a valóságot, derült ki a Live Science tudományos portál cikkéből. Az esemény apropóján összegyűjtöttük, mely állatfajok egyedei érhetnek el akár emberi léptékkel mérve is matuzsálemi kort, melyek a világ leghosszabb életű állatai.

A harmadik helyezett grönlandi cápa

A szóban forgó élőlény egy grönlandi cápa, ami csakugyan rendkívül sokáig, akár több száz évig is élhet. A kutatók egy nemrég megjelent tanulmányban 28 nőstény grönlandi cápát vizsgáltak, ám egyikük életkora sem érte el az 500 évet. A félreértés abból adódhat, hogy az egyik állat a szemszövete alapján akár 512 éves is lehetne, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg ilyen idős is. A vizsgálatban szereplő két legnagyobb – és emiatt vélhetően legidősebb – cápa életkorát 335 és 392 év közé tették a szakértők.

A grönlandi cápa az Atlanti-óceán északi részén és a Jeges-tengerben él, öt méternél jóval hosszabbra is megnő. Abból, hogy nagyon lassan növekszik – valószínűleg évente csak egy centiméterrel lesz hosszabb –, a tudósok régóta arra következtettek, hogy igen sokáig él. Nemcsak a növekedése lassú, hanem a mozgása is, 0,3 méter per másodperces sebességgel úszik, ugyanakkor nagyon mélyre, akár 2774 méterre is merülhet.

A hagyományos korbecslés ezeknél a porcos halaknál nem lehetséges, mert nincsenek elmeszesedett szöveteik. Ehelyett a szemlencse fehérjéinek radiokarbonos elemzését használják a halak életkorának meghatározására. Ezzel a módszerrel állapították meg, hogy a vizsgálatban szereplő grönlandi cápák életkora 272 és 512 év közé esik.

Bármelyik becslés is legyen a helyes, a grönlandi cápa így is az egyik leghosszabb ideig élő gerinces állat a Földön. Egyelőre kérdéses, miért élnek ilyen hosszú ideig. Az élettartam nagyságát gyakran a testmérettel hozzák összefüggésbe, ám a grönlandi nem a legnagyobb testű cápa, és nem is az egyetlen, amely hideg vizekben él. Négyméteresre megnőve fejezi be a nemi érést. Ez azt jelenti, hogy 150 évig kell élnie, míg szaporodóképes nem lesz.

Az „ezüstérmes” sellőkagyló

A grönlandi cápa rekordját az állatvilágban túlszárnyalja a Balti-tengerben is megtalálható sellőkagyló, mely akár fél évezredet is megérhet.

2006-ban Paul Butler tengerbiológus és munkatársai, akik a walesi Bangor Egyetem kutatóiként vizsgálták Izland part menti vizeit, és a tengerfenékről hoztak fel egy kagylót, amely az Arctica islandica fajhoz tartozott, amely az első vizsgálatok szerint 405 éves volt, ám a későbbi pontosabb kormeghatározás szerint 507 évet élt. A vizsgálatig mélyhűtőben tartották, amikor azonban a tudósok elővették, hogy megvizsgálják a kagyló elpusztult. Így az a helyzet állt elő, hogy maguk a kutatók pusztították el – ha nem is szándékosan – a valaha élt legöregebb állatot, mellyel az ember találkozott.

1499-ben született és nevét az akkor uralkodó kínai Ming dinasztiáról nevezték el. Vagyis hét évvel Amerika felfedezése után jött a Világra, és a víz mélyén feküdve élte túl az angol polgárháborút, a felvilágosodást, az ipari forradalmat és a két világháborút is.

A kutatók még csak találgatni tudnak, hogyan képesek ezek a kagylók ilyen sokáig élni. Valószínűnek tűnik, hogy a tengeri életkörülmények hozzájárulnak e kagylók hosszú élettartamához – több kétszáz évnél idősebb egyedet találtak már az Ír-tengerben és az Északi-tengerben is. Emellett Chris Richardson, a kutatócsoport egyik tagja azt gyanítja, hogy a kagylók evolúciójuk során olyan hatékony élettani védőmechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek segítségével ellensúlyozni tudják az öregedés folyamatait.

A kagylók minden nyáron egy újabb évgyűrűt növesztenek a héjukra, amikor a víz hőmérséklete melegebb és a táplálék is sok. Ha egy kagylót kettényitunk, a héj belső felén lehet megszámolni az évgyűrűket, mint a fáknál. Az évgyűrűk a héj külső felén vannak, de mivel itt sérülékenyebbek a tudósok a héj belső felét szokták vizsgálni. A kutatók elmondása szerint a kagylóhéj növekedési gyűrűit vizsgálva következtetni lehet az adott időszakban uralkodó ökológiai tényezőkre – a tengervíz hőmérsékletére, a sókoncentrációra, de a táplálékellátottságra is.

A túlélés bajnokai – a hidraállatok

A regeneráció bajnoka, a csalánozók közé tartozó, polipszerű édesvízi hidra testének bármely darabkájából képes regenerálni az egész testét. Ezek a lények folyamatosan képesek megújítani saját sejtjeiket, így ha nem pusztítja el őket semmilyen ragadozó, a megfelelő körülmények között tartva halhatatlanok lehetnek.

Az édesvízi hidra rendkívül regenerációs képességét a svájci természetbúvár, Abraham Trembley (1710-1782) fedezte fel, több mint 250 éve.

A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói megtalálták ennek magyarázatát. Az állat idegrendszere szabályozza az összehúzódásokat, a táplálkozási viselkedést, a mozgást vagy úszást. Amennyiben az ennek megújításáért felelős őssejtek kimerülnek, a Hydra még mindig képes fejlődni, még akkor is, ha az összes idegsejtje eltűnik. A kis polipszerű lények külső, hámszövetet alkotó sejtjei úgy módosítják a genetikai programjukat, hogy egy sor gént túlműködésre késztetnek. A Hydra hámszövetét alkotó ún. epiteliális sejtekben 25 gén kezd el a normálisnál erősebben működni. E gének közül egyesek a különféle idegi funkciókban – például az idegsejtképződésben és idegi átvitelben – játszanak szerepet. Ezek a természetes úton génmódosított sejtek azután valószínűleg megnövelik az érzékenységüket, és válaszolnak a környezeti jelekre, ily módon részben kompenzálják az idegrendszer hiányát – állapították meg a kutatók. Az új funkciók és a genetikai program módosításnak részleteit azonban további kutatásoknak kell tisztázniuk.

E képzeletbeli toplista további helyezettjei: a teknősök (180 év), a pulykakeselyű (120 év), az ara papagáj (106 év), a hattyú (100 év), a ponty (100 év), az afrikai elefánt (70 év), az aligátor (70 év), és az amerikai uhu (60 év).