Október

Mi vár ránk a halál után?

Mi vár ránk a halál után?

Az elmúlt időszakban mutatták be az „Egyenesen át” című mozifilmet, amely arról szól, hogy egy csapat orvostanhallgató szándékosan szívleállást okoz magának, hogy megtapasztalhassa, mi van a túlvilágon. A felelőtlen fiatalok döntésének – nem meglepő módon – váratlan és szörnyű következményei lesznek, a film pedig természetesen nem fukarkodik a fantasztikus elemek használatával. Az alapfelvetés ugyanakkor nem teljesen fikció, egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy az emberi öntudat nem azonnal huny ki a szív leállását követően. De mi történik a testtel és az aggyal, pillanatokkal az után, hogy leáll a szív működése.

A hirtelen szívmegállást és az infarktust gyakran egymás szinonimájaként használják, pedig két eltérő állapotról van szó, állítja az Amerikai Szívtársaság (AHA). Utóbbi esetében a koszorúér artériák eltömődése miatt nem jut megfelelő mennyiségű vér a szív egy bizonyos részéhez, amitől szöveti sejtelhalás következik be, viszont a szív működése nem feltétlenül áll le teljes egészében. Ezzel szemben hirtelen szívmegállás során a szív elektromos vezérlése szenved zavart, a szerv elektromos működése szabálytalanná válik, a keringés rövid időn belül összeomlik, végül a szív teljesen megáll.

„A terminális esetek túlnyomó részében az orvosok akkor állapítják meg a halál beálltát, amikor a szív már nem ver tovább.” – mondta dr. Sam Parnia kutató orvos (NYU Langone School of Medicine).

„Technikai értelemben véve így határozzuk meg a halál bekövetkeztének időpontját, minden azon a pillanaton alapul, amikor a szív már nem ver tovább” – tette hozzá a szakember.

A szív megállását követően az agy vérellátása megszűnik, ennek nyomán pedig az agyfunkciók szinte azonnal leállnak. „Minden agytörzsi reflex elveszik – a garati, a nyelési, a szemhéjzárási reflexek mindegyike a múlté lesz” – mondta Parnia.

Amin még az orvosok is megdöbbennek

A nagyagykéreg – vagyis központi szervünk „gondolkodásért” felelős része – a szív összeomlása után ugyancsak azon nyomban belassul, 2-20 másodpercen belül a műszerekkel már nem lehet agyi aktivitást kimutatni. Sejtfolyamatok hosszú lánca indul be, ami legvégül az agysejtek totális pusztulásához vezet.

Ez azonban egy igencsak hosszú folyamat, amely a szív halálát követően akár hosszú órákig is eltarthat, magyarázta Parnia.

„Cardiopulmonáris reszuszcitáció (CPR, vagy közérthetőbben szív-tüdő újraélesztés) elvégzése esetén a fő cél, hogy valamennyi vért juttassunk az agyba – körülbelül 15 százalékát annak, ami a központi szerv normál működéséhez szükséges. Ez elég ahhoz, hogy lelassítsuk az agysejtek pusztulásának folyamatát, arra viszont nem elég, hogy újraindítsuk az agy funkcionálását, ezért nem indulnak be újra a reflexek a CPR során” – mondta Parnia, aki szerint, ha az újraélesztés sikeres, és a szív ismét működőképes, az agy működése fokozatosan helyreáll. Az orvos ugyanakkor kiemelte, hogy a CPR során az agy sejtjeinek halálát legfeljebb lassítani lehet, megakadályozni nem, így ha az újraélesztés sokáig elhúzódik, a központi szerv súlyos károsodásokat szenved.

Az elmúlt időszakban végzett állatkísérletek kimutatták, hogy nem minden ilyen egyértelmű, a halál beálltának perceiben az agyi aktivitás ugyanis ugrásszerűen megnő. 2013-ban például a kutatók kilenc patkány esetében idéztek elő hirtelen szívhalált, miközben a rágcsálók agyát EEG készülékkel figyelték. Nagyjából 30 másodperccel a szív leállása után olyan agyi aktivitási mintázatot sikerült megfigyelni az állatoknál, amilyet az „öntudatos agy” produkál. Emellett a vizuális információk feldolgozását végző látókéreg is feltűnő aktivitást mutatott.

Parnia szerint valami hasonló játszódhat le embereknél is.

Számos anekdotikus bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a szív megállása majd újraindítása közt eltelt idő alatt a páciensek valamilyen szinten tudatában voltak annak, mi történik körülöttük, s erről részletekbe menően be is tudtak számolni.

„Le tudták pontosan írni, miként dolgoztak az orvosok és a nővérek körülöttük, milyen beszélgetések hangzottak el a környezetükben, minden olyan vizuális dologról számot adtak, amiről egyébként fogalmuk se lehetett volna” – idézte fel a páciensek elmondásait Parnia. Ezek a történetek nem agyszülemények vagy hazugságok, az esetekben közreműködő orvosi személyzet minden esetben megerősítette a betegek által elmondottakat. A szakemberek hozzátették, maguk is meglepődtek az elmondottakon, hiszen a pácienseik technikailag halottak voltak, így nem lett volna szabad, hogy részletesen emlékezzenek a mellettük zajló eseményekre.

A halál és azon túl

Parnia és kollégái most a halál utáni öntudat elterjedtségét kutatják, vagyis egy olyanfajta tanulmányt készítenek, amelynek keretében nagy számban vizsgálnak olyan európai és amerikai embereket, akik hirtelen szívmegálláson estek át, de aztán visszahozták őket az életbe. A munkában résztvevő szakértők szerint ilyen volumenű kutatómunka idáig nem született. A végső cél annak feltérképezése lesz, hogy a halál megtapasztalása során milyen élményeket élnek át az érintettek, és ezek a tapasztalatok mennyire számítanak egyetemesnek, azaz hasonló esetben mindannyian ugyanezekkel a benyomásokkal szembesülünk-e.

Parnia elmondta, hogy a kutatók azt is meg akarják vizsgálni részletesen, hogy mi történik az aggyal a szívmegállás, a halál beállta, majd az újraélesztés folyamata alatt:

kíváncsiak arra, mennyi oxigént kap ilyenkor a központi szerv, mikor „kapcsol be” újra a nagyagykéreg, valamint milyen kapcsolatban állnak a „túlvilági tapasztalatok” az agy aktivitásával.

A kutatók szerint a tudományos munka szempontjából most leginkább arra van szükség, hogy az agy kritikus pillanatokban történő megfigyelésének metódusát tovább tökéletesítsék, hatékonyabban élesszék újra a pácienseket, valamint a szív „újraindítása” során eredményesebben előzzék meg az agyban bekövetkező visszafordíthatatlan károsodásokat.

„Ezzel párhuzamosan mi az emberi elmét és öntudatot fogjuk tanulmányozni a halál kontextusában, vagyis azt akarjuk megérteni, hogy a halál ideje alatt az öntudat eltörlődik-e vagy megmarad egy darabig – mindez pedig hogyan kapcsolódik ahhoz, ami az agyban történik” – magyarázta Parnia.

„Szuperképességeink” minden bizonnyal nem lesznek

Az „Egyenesen át” című film azt sugallja, hogy a halál és újraélesztés „felturbózhatja” az agy bizonyos képességeit, így a feléledést követően például az érintettek képessé válnak arra, hogy könnyen felidézzenek régen olvasott vagy hallott dolgokat. Parnia szerint ez téves elképzelés, senkinek nem lesznek az újraéledést követően „szuperképességei”, bár az kétségtelen, hogy a személyiség jelentős változáson mehet keresztül:

„… rengeteget hallani pozitív változásokról, például sokkal önzetlenebbé, segítőkészebbé válhatnak az ilyenfajta élményen átesett emberek.”

A kutató ugyanakkor kizárta azt a vélekedést, hogy a halál szupererőt adna elménknek. „Ilyen csak a hollywoodi filmekben lehetséges” – tette hozzá.

Génműködés a halál után

Azt viszont már most is tudjuk, hogy nagyon különös dolgok játszódnak le a halál pillanatában, és utána is. Két 2016-os tanulmányból kiderült, hogy a halál beállta után 48 órával számos gén működőképes maradt, sőt aktivitásuk fokozódott. Az eredmények a szervátültetéseken átesettek számára is fontosak lehetnek, emellett a halál fogalmának újragondolására sarkallhatnak.