December

Kínai tudományos eredmények

Amikor az anya 1 évvel idősebb a gyerekénél

A tudománnyal verte át a nácikat a magyar kémikus

Nincs magyarázat az égen felbukkanó szellemekre

Idegen civilizációra utaló jel?

A neandervölgyiek téli álmot aludtak?

Kínai tudományos eredmények

Teng Hsziao-ping 1978-as gazdasági reformjait követően indult meg a kínai tudomány felzárkózása a világhoz. Azóta ellentmondásokkal ugyan, de töretlenül és egyre gyorsabban zárkózik fel a tudomány élvonalához a távol-keleti ország. Kína már az Európai Uniót is lehagyta kutatás-fejlesztésben

Kína zászló a Holdon

Sikeresen leszállt a Holdra kedden a Csang’o-5 kínai űrszonda - jelentette be a kínai nemzeti űrügynökség.

Az ősi kínai holdistennőről elnevezett űrszondát november 24-én indítottak útnak azzal a céllal, hogy kőzetmintákat gyűjtsön, amelyek segíthetik a tudósokat az égitest eredetének és kialakulásának megértésében. Kínai közlés szerint mintegy 2-4 kilogrammnyi kőzetmintát akarnak gyűjteni az Oceanus Procellarum (Viharok óceánja) nevű nagy kiterjedésű lávamezőn.

A 8,2 kilogramm súlyú Csang’o-5 az eddigi legnagyobb kínai űrszonda. Leszállóegysége fog lyukat fúrni a Hold felszínébe, és robotkarjával kőzet- és talajmintákat gyűjt. Ezeket a felszállóegység veszi át, amely majd dokkol a Hold körüli pályán keringő visszatérő modullal.

A CCTV kínai állami televízió híradása szerint a következő két napban kezdi meg a leszállóegység a mintagyűjtést. Ez az első alkalom az 1970-es évek óta, hogy egy ország kőzetmintákat próbál gyűjteni a Holdról. Korábban a Szovjetuniónak három robotizált, az Egyesült Államoknak pedig hat emberes misszió során sikerült mintákat hozni a Holdról. Az amerikai Apollo-missziók mintegy 380 kilogramm, a Szovjetunió mintegy 300 gramm holdkőzetet hozott a Földre.

Ezzel Kína a világon másodikként kitűzte a zászlóját a Holdra. A kínai űrügynökség által közzétett képeken jól látszik az ötcsillagos vörös vászon zászló, ahogy mozdulatlanul áll a szélcsendes felszínen. A képet az űrszonda csinálta, mielőtt visszaindult a Földre, tele kőzetmintákkal.

Eddig mindössze öt zászló volt a holdon, mind amerikai – bár ránézésre valószínűleg már senki nem mondaná meg, mert valószínűleg teljesen kifehéredtek a Napból érkező sugárzás miatt. Az elsőt az Apollo 11-es küldetés során tűzték ki 1969-ben. A kínai zászló 2 méter széles és 90 cm magas, nagyjából 1 kilót nyom.

Kína bekapcsolta a mesterséges Napot

A Napnál 10-szer forróbb hőmérsékleten üzemelő fúziós reaktor segítségével pár éven belül zöldenergiát akarnak előállítani.

Nagyot lépett előre a tesztelés alatt álló legnagyobb kínai magfúziós reaktor. 2020. december 4-én először kapcsolták be a Szecsuan tartományban található, ezidáig legfejlettebb fúziós gépet. A szerkezet mintáján alapuló projektek pár éven belül, a tervek szerint megújuló energiát állíthatnak elő Kína számára, de a tapasztalatok európai fejlesztésekhez is hasznosak lesznek.

A reaktor működése az atommagok összeolvadásán alapul, azaz a Naphoz hasonló elven működik. Belsejében azonban a Nap magjánál 10-szer forróbb hőmérsékletet, akár 150 millió fokot is képesek előállítani.

Az atomreaktorokkal szemben nagy előny, hogy nem termel radioaktív hulladékot, nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, és a balesetek előfordulásának valószínűsége is alacsonyabb.

Amikor az anya 1 évvel idősebb a gyerekénél

Rekordhosszú ideig, 27 évig lefagyasztott embrióból született egészséges gyerek októberben az Egyesült Államokban. A kislány, Molly Gibson embrióját 1992 októberében fagyasztották le. 2020 februárjáig várt a mesterséges beültetésre, amikor a Tennessee-ben élő Tina és Ben Gibson örökbe fogadták.

A BBC cikke szerint Molly testvére, Emma rekordját döntötte meg, akinek embrióját szintén lefagyasztva tartották. Gibsonék majdnem öt évig próbálkoztak a gyerekvállalással, amikor a médiából értesültek arról, hogy embriót is örökbe lehet fogadni.

A 29 éves Tina Gibson általános iskolai tanár, 36 éves férje pedig kiberbiztonsági elemző. A házaspár az Országos Embrióadományozási Központhoz (NEDC), egy knoxville-i keresztény nonprofit szervezethez fordult. Ők olyan fagyasztott embriókat tárolnak, amelyeket lombikprogramban résztvevő szülők adományoztak.

A Gibsonékhoz hasonló családok a szervezet segítségével embriót fogadhatnak örökbe, és így születhet meg genetikailag velük rokonságban nem álló gyermekük. Az Egyesült Államokban a NEDC adatai szerint jelenleg mintegy egymillió fagyasztott emberi embriót tárolnak. Mark Mellinger, a NEDC marketing- és fejlesztési igazgatója a BBC-nek elmondta: a hozzájuk forduló családok 95 százaléka valamilyen termékenységi problémával küzd. Mint hozzáfűzte, megtiszteltetésnek érzi, hogy segíthet ezeknek a családoknak.

Emma szintén Gibsonék gyermeke, Tina Gibson az embrió örökbefogadása után 2017-ben adott életet a kislánynak. A 17 évvel ezelőtt alapított NEDC már több mint ezer embrió örökbeadásában és megszületésében működött közre. Jelenleg évente már 200 gyerek születését támogatják. A hagyományos örökbefogadási eljárásokhoz hasonlóan a szülők eldönthetik, hogy meg akarják-e ismerni az embriót adományozó családot, és akarnak-e velük valamilyen kapcsolatot vagy sem. A kapcsolattartás kimerülhet évente néhány e-mailben, de rokoni jellegű kapcsolat is kiépülhet.

Molly és Emma genetikailag is testvérek. Mindkettejük embrióját 1992-ben fagyasztották le, amikor Tina Gibson még csak egyéves volt. A NEDC adatai szerint Emma 24 éves embriója volt a legrégebben lefagyasztott embrió, amelyből gyermek született egészen addig, amíg idén meg nem érkezett testvére, Molly.

Mellinger szerint a lefagyasztott embriók korlátlan ideig tárolhatók. Az első gyerek, aki lefagyasztott embrióból született in vitro eljárás segítségével, 1984-ben jött világra Ausztráliában.

A tudománnyal verte át a nácikat a magyar kémikus

A II. Világháború alatt egy arany plakett és rajta a név egyet jelenthetett a halálos ítélettel. De ha a tudósok összefognak, akkor a német katonák eszén is könnyen túljárnak. Ez történt akkor is, amikor két emlékérmét is „palackoztak” 1940 áprilisában Dániában.

Már évekkel Dánia megszállása előtt két tudós, Max Von Laue és James Franck jobbnak látta biztonságba helyezni a Nobel-díjukat. A két plakettet Niels Bohrra, a világhírű fizikusra bízták, tudták, hogy nála nagyobb biztonságban lesz, mintha elásnák valahova vagy egy biztosnak tűnő rejtekhelyet keresnének neki. Aranyat nem lehetett legálisan külföldre vinni Hitler Németországából, ezért amikor 1940 áprilisában a német hadsereg Koppenhágáig jutott, Bohrnak és munkatársainak gyorsan ki kellett találniuk, hogyan álcázzák a két plakettet, amibe a német tudósok neve bele volt gravírozva, ezért ha lebuknak, az valószínűleg a biztos halált jelentette volna. 

Hevesy György palackozta az aranyat

Bohr munkatársa volt Hevesy György, akinek a fejéből kipattant a tökéletes elterelő hadművelet. A nemesfémek közül az aranyat csak a királyvíz oldja, ami a salétromsav és a sósav 1:3 mólarányú keveréke, de ezt sem egy kifejezetten gyors folyamatként kell elképzelni. A két plakett nem kicsi, egyenként 66 milliméter az átmérőjük, 200 grammot nyomnak, és 23 karátos aranyból készültek, ezért a tudósok versenyt futottak az idővel, hogy minél előbb fel tudják őket oldani. Végül sikerrel jártak, Hevesy két palackba tette a narancsos színű királyvizet, és a labor többi üvege közé rejtette, majd később ő is Svédországba menekült. 

Csak átmenetileg tüntette el az aranyat

Mikor Hevesy a náci erők leverése után újra biztonságban visszatérhetett Koppenhágába, a laborban a két üveg ugyanott állt, ahol otthagyta. Neki is látott, hogy visszanyerje a palackokból az aranyat. Sikerrel járt, a Nobel-bizottság pedig újraöntette a két emlékérmét, így gyakorlatilag Laue és Franck a saját díjukat kapták vissza az 1952-es díjátadón.

Hevesy egyébként 1943-ban a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban elért eredményei miatt kapott kémiai Nobel-díjat. Később erről a következőt nyilatkozta:

„A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek, és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet.”

A királyvíz és arany reakciója iskolás tananyag, persze az már nem, hogy vissza lehet-e nyerni a nemesfémet az oldatból, mindenesetre a két érme végig a németek szeme előtt volt, mégsem jöttek rá, hogy gyanakodniuk kellene. 

Nincs magyarázat az égen felbukkanó szellemekre

Továbbra sincs magyarázat azokra a szellemszerű képződményekre az égen, amiket még 2019 szeptemberében észlelt csillagászok egy csoportja.

A különös gyűrűk a szakértők szerint egyetlen más csillagászati objektumra sem hasonlítanak. Több ilyet is sikerült azonosítani, az első három gyűrűt az Univerzum Evolúciós Térképe című égboltfelmérési projekt keretében az ausztrál ASKAP antennarendszer találta meg.

Az objektumokat a kutatók „különös rádióköröknek” (odd radio circles vagy ORC-k) keresztelték el.

Először programhibára gyanakodtak

Annyira hihetetlen volt a felfedezés, hogy a kutatók eleinte a képalkotó szoftver hibájára gyanakodtak. Az adatokat újra és újra átfésülve azonban egyértelművé vált, hogy szó sincs programhibáról, a képződmények valóban léteznek.

Nem tudni mekkorák és az sem ismert, hol találhatóak; lehetséges, hogy nem is olyan messze, a Tejútrendszeren belül rejtőznek és csak néhány fényév az átmérőjük, de természetesen az sem kizárt, hogy sokkal hatalmasabbak és jóval messzebb vannak tőlünk.

Annyi biztos, hogy az ORC-k a hagyományos optikai teleszkópokkal észrevehetetlenek. A rádiógyűrűk nem csak a látható fény hullámhosszán, hanem infravörös- és röntgentartományban is láthatatlanok.

Mik lehetnek a rejtélyes képződmények?

Egyelőre nem tudni, néhány eshetőséget azonban kizártak a csillagászok.

• Az ORC-k biztosan nem szupernóvák (csillagrobbanások), mert távolabb vannak a Tejútrendszer csillagokban gazdag régióitól, és túl sok van belőlük.
• Szintén nem származhatnak csillagkeletkezési folyamatokból, mert irányukban nincsenek csillagtermelő galaxisok.
• Szokatlan formájuk miatt pedig biztosan nem gravitációs lencsék vagy rádiógalaxisok termékei.

Féregjáratok?

A Publications of the Astronomical Society of Australia című szakfolyóiratban megjelent kutatásban a szerzők hatalmas robbanások okozta lökéshullámok nyomainak vélik a rádióköröket. Ezeket a nagy erejű kozmikus eseményeket valamilyen módon kiválthatják a gyors rádiókitörések, vagy a gravitációs hullámokat okozó neutroncsillag- és feketelyuk-ütközések.

Persze ez csak az egyik elmélet a sok közül ennél egzotikusabb teóriák is napvilágot láttak. Két orosz kutató például amellett érvel, hogy a megfigyelt képződmények akár féregjáratok is lehetnek.

A csillagászok becslése szerint nagyjából 1000 rádiókör lehet az égen, természetük pontos megértéséhez azonban további ORC-ket kell azonosítaniuk a szakembereknek.

Idegen civilizációra utaló jel?

Idegen civilizáció jelenlétére is utalhat az a rádiójel, ami a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri felől érkezett. A SETI kutatói vizsgálatot indítottak.

A rádiószignált a Stephen Hawking által alapított, idegen létformákat kereső Breakthrough Listen program keretében találta meg az ausztrál Parkes-teleszkóp. A munkában résztvevő kutatók szerint a most detektált jel sok szempontból emlékeztet az 1977-ben észlelt „Hűha!” elnevezésű jelre. Utóbbi egy erős, keskeny sávú rádiójel volt; olyan jellemzőkkel bírt, amelyek egy lehetséges földön kívüli civilizációtól való származásra utaltak, és teljesen eltért a kozmikus háttérzajoktól.

A Proxima Centauri felől érkező jel a szakértők szerint több szempontból is különös. Egyrészt frekvenciája 980 MHz körül van, vagyis valószínűleg nem emberi űreszköz bocsájtja ki, másrészt a frekvenciaeltolódás alapján egy, a csillag körül keringő bolygó felszínéről származik.

A rendszerben egyetlen bolygóról tudnak a csillagászok és ez a lakhatósági zónában kering, vagyis folyékony víz lehet a felszínén.

Természetesen a legtöbb szakértő szkeptikus a felfedezést illetően. A kételyeket táplálja többek között az a tény, hogy a szignálból egyelőre nem olvasható ki értelmes információ, továbbá a Proxima b bolygó egy vörös törpe körül kering, ami leginkább fokozott aktivitásáról, pusztító erejű kitöréseiről ismert. 

A csillagászok tovább folytatják a jel vizsgálatát.

 

A neandervölgyiek téli álmot aludtak?

Gondolt már rá, hogy milyen jó lenne néhány hónapra kivonnia magát az mindenből aztán, mint egy medve a téli álomból felébredve folytatná az életét? Spanyol kutatók szerint az ősembereknél is működött a hibernációs stratégia.

Az őskori leletek szempontjából a világ egyik legfontosabb ásatási helyszínének számító területen, a Sima de los Huesos barlangban a kutatók olyan csontokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy a medvéhez, a denevérhez vagy a sünhöz hasonlóan több százezer évvel ezelőtt az ősember is téli álomra ment, hogy átvészelje a kemény teleket.

A feltárásban részt vevő kutatók azt állítják, hogy a korai emberek megkövesedett csontjain olyan elváltozásokat és károsodásokat találtak, mint amilyen a magukat hibernáló állatok csontjain található. A feltételezésük szerint a hidegebb időszakban az ősemberek is lelassították az anyagcseréjüket és hónapokon át aludtak.

Az elmúlt három évtizedben több mint ezer csont és fogdarabot találtak a barlangban, ami a kutatók szerint afféle tömegsír. A csontok több mint 400 ezer évesek, korai neandervölgyieké vagy azok elődjeié lehetnek.

A Juan-Luis Arsuaga vezette kutatócsoport azt állítja, hogy a csontok növekedésében szezonális hatásokat figyeltek meg, a növekedés hónapokra leállt minden évben. Azt feltételezik, hogy az ősembereknek olyan volt az anyagcseréjük, hogy felhalmozott testzsírjukkal és kevés élelemmel hosszú időszakot átvészeltek, gyakorlatilag hibernálták magukat. És a csontnövekedés ebben az időszakban állt le.

A kutatók szerint mindez scifinek tűnhet, de más főemlősöknél, például lemúroknál és fülesmakiknál is megfigyelték ezt. Ennek alapján azt feltételezik, hogy a hibernáció genetikai alapja sok emlősben megtalálható, így az emberben is.

Arsuagaék elméletét megkérdőjelezhetnék azzal, hogy ha a hideg élelemhiányos időszakokra képes hibernálni magát az ember, akkor miért nem tették ezt például az északi sarkkörön túl élő számik és inuitok. A kutatók szerint nekik a halak és rénszarvasok elég zsírkészletet tudnak nyújtani, míg félmillió évvel ezelőtt a barlang környezetében nem volt elég élelem.