Május

Megoldhatták a Loch Ness-i szörny rejtélyét

Newton esete az almával

Elérte a Mariana-árok fenekét az orosz Vityjaz

 

Megoldhatták a Loch Ness-i szörny rejtélyét

A Loch Ness-i szörny (becenevén Nessie) egy állítólagos élőlény, amely a skóciai Ness-tóban él Inverness városa közelében. Nessie a jetivel együtt a kriptozoológia (vitatott létezésű lényekkel foglalkozó tudomány) egyik legismertebb témája. Írország és Skócia védőszentje a legenda szerint 565. augusztus 22-én találkozott a szörnnyel, aki épp arra készült, hogy elfogyasszon egy korábban megharapott halászt, de a szent visszaparancsolta a tó mélyére.

Szörny? Nem, kacsa

A szörny észlelését az elmúlt években többféleképpen is próbálták magyarázni: az első és leginkább kézenfekvő elképzelés szerint azért láthatták Nessie-t, mert tényleg a tóban él. Akadnak, akik szerint sokan a tóba tévedt fókákat keverik össze a szörnnyel, míg mások úgy vélik, hogy egész egyszerűen fatuskókat szoktak szörnynek nézni; ennél valamivel meglepőbb elmélet az, amely szerint a ködben könnyen összekeverni egy libát Loch Ness rémével.

A Skócia második legnagyobb tavából, a Loch Nessből vett minták végre eldönthetik, hogy valóban létezik-e a legendás szörny, Nessie. A környezeti DNS-elemzés során az állatok által hátrahagyott bőr- és pikkelydarabkákat, valamint a vízben található ürüléküket elemezték, így kaptak képet arról, hogy miféle jószág járt az adott területen – ha pedig létezik a Loch Ness-i szörny, bizonyára megtalálják az ő nyomait is. Úgy tűnik, 2019-re végre kiderülhet, hogy valóban egy plezioszaurusz lakja-e a tavat, vagy csak egy évszázadokon átívelő viccről van szó.

Nessie nyomában

A szörny utáni DNS-kutatást kutatást Neil Gemmell, az új-zélandi Otagói Egyetem professzora vezeti, aki nem zárja ki, hogy végre fülön csípik a szörnyet, bár nem fűzött komolyabb reményeket a dologhoz. Egy bizonyos: a két héten át tartó mintavétel utáni elemzések sokat elárultak a tó biodiverzitásáról. A DNS-mintákat a kutatók összevetették az ismert fajok mintáit tartalmazó adatbázissal, így a szörny rajongói még reménykedhettek abban, hogy ha véletlenül egy ismeretlen mintára bukkannak, Nessie valóban a tóban lakik.

Természetesen a kutatás célja nemcsak a Nessie utáni hajtóvadászat volt, a valódi jelentőségét az adta, hogy kiderítsék, mi a helyzet a tó igazi szörnyeivel, a gorbusalazacokkal, amelyek kiszoríthatják az őshonos lazacot a skót vizekből. Az eredetileg Kanadában élő halak ugyanazért az élelemért versengenek, mint skót társaik, tavaly pedig a helyi vadvédelmi hatóságok legnagyobb bánatára már a Ness folyóban is felbukkantak. A halak által hátrahagyott DNS vizsgálatával az is kideríthető, hogy milyen állatok élnek egy adott élőhelyen, ahogy arra is következtethetünk, hogy milyen tömegben vannak jelen. Mark Y. Stoeckle, a Rockefeller Egyetem biológusa szerint az eDNA, vagyis a környezeti DNS vizsgálata egyszerűbbé és olcsóbbá teszi a vízi élővilág vizsgálatát.

Védett állat

Érdekesség, hogy 1933-ban hivatalos aktát nyitottak Skóciában Nessie és az utána kutatók tevékenységéről. Az iratok csak 2014-ben kerültek elő, ez pedig különös történetet szült, ugyanis a Természet Tudományi Múzeum egyik Londonban élő akadémikusa hajtóvadászatot indított. Az illető célja azt volt, hogy megöljék a mitikus lényt, akinek a tetemét kiállítanák a múzeumban. A dologról tudást szerzett Sir Murdoch MacDonald, Nessie „parlamenti képviselője”, aki törvénytervezetet nyújtott be, amit azzal indokolt, hogy Nagy-Britanniában semmi sem védi a „szörnyeket és a halakat”. A törvényből végül nem lett semmi, de annyit sikerült elérni, hogy Nessie-t az 1912-es állatvédelmi törvény védi.

Akkor most létezik, vagy nem létezik?

Nos, Neil Gemmell kutatócsoportja a vizsgálatokat követően kizárták, hogy bármilyen igazán nagy testű állat élne a Loch Nessben. Azt is megállapították, hogy az utóbbi időkben népszerű magyarázattal ellentétben egy grönlandi cápa sem úszhatott fel a tóba, illetve óriásharcsa és tokhal nyomára sem bukkantak.

A Loch Ness-i állítólagos szörnyészlelések hátterében valójában hatalmas angolnák állhatnak. Semmi sem utal az állítólagos lény jelenlétére, az ugyanakkor elképzelhető, hogy kifejezetten nagy angolnák is élnek a tóban. Lehetséges, hogy a szörnynek hitt élőlények valójában gigantikus angolnák voltak, a halak bizonyos esetekben akár 1,5 méteresre is megnőhetnek.

Newton esete az almával

Newton, angol fizikus, a tudománytörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, az újkori tudományos forradalom fontos szereplője. Úgy tartja a legenda, hogy mikor Newton a kertjében üldögélt, és azon elmélkedett, vajon mi tartja a Holdat a Föld körüli pályán, egy alma hullott le a fáról, mire a fizikus azon kezdett gondolkodni, hogy miért mindig lefelé esik a gyümölcs a fáról, sohasem oldalra, vagy felfelé.

Sok mindent köszönhetünk neki, így például ő alkotta meg többek között a klasszikus mechanikát, lefektette a spektroszkópia alapjait, felismerte a súlyos tömeg fogalmát, de ő konstruálta az első tükrös teleszkópot is. Legismertebb felfedezése azonban a gravitáció, a tömegvonzás törvénye.

Egy alma lehullása forradalmasítja a fizikát

Newton úgy vélte, kell lennie egy olyan erőnek, ami az almát lefelé húzza. És vajon ez az erő milyen messzire terjed? Akár a Holdig is? Ekkor döbbent rá, hogy ugyanaz hatás húzza az almát a föld felé, mint ami a Holdat is a pályáján tartja. Ekkor 1666-ot írtunk. Hosszú ideig nem tudta számításokkal igazolni hipotézisét, mert a számítás eredménye nem egyezett az elmélettel. Ennek az volt az oka, hogy ekkoriban még nem ismerték pontosan a Föld sugarának hosszát, illetve a Föld-Hold távolságot. Húsz évvel később a Londoni Tudományos Társaság ülésén Newton részt vett egy előadáson, amelyből megtudta, hogy egy francia asztronómus és földmérő, Jean-Félix Picard megmérte a Föld sugarát.

Ennek ismeretében Newton már számításokkal is alá tudta támasztani, illetve képes volt bizonyítani elmélete helyességét, az égitestek közti tömegvonzásról. Newton a legendás alma-történetet saját maga mesélte el két életrajzírójának, William Stukeley-nek és John Conduitt-nak, melyet ők hűen lejegyeztek:

„A gravitáció gondolatát egy alma esése idézte elő.”

Az almafa viharos története

A híres almafa – amely a Kent virága nevet viseli – még mindig ott áll a lincolnshire-i Woolsthorpe-by Colseworth-ban, Newton szülővárosában, a híres tudós egykori lakhelyén, Woolsthorpe Manor-ban.

Becslések szerint mintegy 400 éve verhetett gyökeret. Bár 1820-ban egy vihar kidöntötte, a gyökérzete teljes épségben megmaradt és újra kihajtott. Ezt a tényt a korabeli feljegyzéseken kívül a dendokronológiai (évgyűrűvizsgálati) kutatások is megerősítik. A kidőlt világhírű fából egyébként tubákosszelencét és más csecsebecséket készítettek egykor a városka élelmes kézművesei.

Az öreg almafa  szemmel láthatóan jól érzi magát, mivel évről évre kivirágzik és termést is hoz. A helyszín az ominózus eset óta kulturális zarándokhely mind a mai napig.

Elérte a Mariana-árok fenekét az orosz Vityjaz

Lemerült a Mariana-árok fenekére a Vityjaz-D orosz, személyzet nélküli, automatizált mélytengeri merülőkészülék, a fasizmus feletti győzelem 75. évfordulójának tiszteletére.

A térképészeti felvételek készítésére és mintavételre alkalmazható Vityjaz moszkvai idő szerint péntek 22 óra 43 perckor érte el az árok fenekét, ahol három órán át tartózkodott. Műszerei 10 028 méter mélységet jeleztek.

Igor Koroljov ellentengernagy, az orosz Csendes-óceáni flotta parancsnok-helyettese kijelentette, hogy a Vityjaz a tengerekben bárhol képes feladatokat végrehajtani. Az Interfax háttéranyaga szerint a tudományos célokra szánt mélytengeri készülék kidolgozása 2017 decemberében kezdődött el. Annak a Vityjaznak az emlékére nevezték el, amely több mint két évtizeden át a szovjet tudományos kutatóflotta zászlóshajója volt. Az FPI rámutatott, hogy a korábban a Mariana-árok mélyére lemerülő Kaiko és Nereus búvárszerkezettől eltérően a Vtityjaz teljes mértékben önjáró.

A vezérlésében alkalmazott mesterséges intelligencia segítségével képes egyebek között önállóan kikerülni az útjába kerülő akadályokat, megtalálni a kiutat a korlátozott térből és más intellektuális feladatok megoldására.