Főoldal Hírek a nevelés és az oktatás világából. Oktatás Humor Természetjárás Galéria Üzenet

LÁTOGATÓK:

Június

Góliát, a gigantikus ebihal

Különös fotók, amik a Marson készültek

Góliát, a gigantikus ebihal

Góliát, az óriási ebihal nagyobb, mint egy doboz üdítő, és sokáig folyamatosan növekedett. A nagyméretű állatot a biológusok Arizona délkeleti részén, egy sekély tóban fedezték fel.

Invazív ökörbéka ivadékok eltávolítása során bukkantak a túlméretes ökörbéka ebihalra a kutatók egy nagyrészt kiszáradt tavacskában. Az állat vizsgálata során, a ráncos kétéltűt látva először azt gondolták, hogy talán egy halról van szó, de gyorsan rájöttek, hogy tévedtek. A különös felfedezést Earyn McGee herpetológus, az arizonai egyetemi doktorandusz hallgatója és a Southwestern Research Station (SWRS) tudósa tette közzé egy blogbejegyzésben.

A biológusok az ebihalat találóan Góliátnak nevezték el, és az élőlény fotója azóta bejárta az világhálót, tucatnyi kommentet gyűjtve.

„Góliát határozottan sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos amerikai ökörbéka ebihal, ami arra utalhat, hogy a szokatlan mérete talán valamilyen hormonzavar következménye” – írta McGee a posztjában.

A SWRS kutatói azt gyanítják, hogy valószínűleg ez az egyensúlyhiány akadályozta meg azt, hogy a szegény Góliát kifejlett békává váljon, és jelenleg is vizsgálják, hogy mi okozhatta a szokatlan állapotát.

„A korábbi tanulmányok is írtak hasonló tömegű ebihalakról, ám Góliát volt a legnagyobb ebihal, amit valaha, személyesen láttam” – magyarázta McGee a LiveScience online tudományos portálnak.

Egy fejlődő ebihal esetében azonban a nagyobb nem feltétlenül jobb: az állat méretének hátránya, hogy a légzési és keringési rendszere nem fejlődik rendesen.

Góliát jóval méretesebb, mint egy üdítős doboz

Egy amerikai ökörbéka testhossza általában 9-20 centiméter, és testtömege elérheti az 500-800 grammot is; a testhosszánál akár kilencszer nagyobb távolságra is képes elugrani.

A SWRS kutatói Góliátot az állomásukra vitték ahol egy tartályba helyezték, hogy közelebbről is megvizsgálják a növekedési sebességét, a táplálkozási szokásait és a viselkedésére vonatkozó adatokat. Az óriás ebihal azonban egy év múlva elpusztult.

Forrás: Origo/Tudomány    

Különös fotók, amik a Marson készültek

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a Marsra, mint a Földre. Ez részben érthető: egy viszonylag kis kőzetbolygóról beszélhetünk, aminek atmoszférája és jól felismerhető geológiai jellegzetességei vannak. Meg tudjuk határozni kőzeteinek összetételét, tanulmányozni tudjuk időjárási mintázatait, mérni tudjuk szeizmikus aktivitását. Mégis, a Mars egy idegen világ, és ezt leginkább a vörös planétáról készített fényképek érzékeltetik leginkább.

  1. A jéggel teli kráter

    A 81,4 kilométeres Korolev-kráter délre fekszik a Mars északi pólusát körbevevő dűnerendszertől (Olympia Undae). A krátert szinte a pereméig szűz jég tölti meg egész évben. A Földhöz hasonlóan a Marson is vannak évszakok, és a melegebb évszakok folyamán a jég visszahúzódik – éppúgy, mint a Földön.

    A Korolev-kráter – amelyet egy hatalmas meteoritbecsapódás hozott létre a Mars távoli múltjában, és a szovjet rakétatervezőről, Szergej Korljovról (angolosan Korolev) kapta a nevét – bizonyos szempontból kivételt jelent.

    A kráter egyfajta „hidegcsapdaként” működik, amely a környezeténél jóval tovább őrzi a hideget.A kráter nagyon mély, az alja 2 kilométerrel lejjebb van a pereménél. A kráter aljáról 1,8 kilométer vastag és 60 kilométer átmérőjű vízjégkupola emelkedik ki, amely sosem olvad el az évszakok folyamán.

  2. Napfogyatkozás a Marson

    A Marsról látható napfogyatkozások érdekessége, hogy a körülötte keringő két hold, a Phobos és a Deimos kis méretük miatt nem tudják eltakarni a Napot a felszínről nézve. A vörös bolygóról így nem lehet olyan szép, teljes napfogyatkozást megfigyelni, mint a Földről.Az apró holdak a Nap előtt elhaladva annak csak kisebb részét takarják ki.

  3. Az Űrszekerek és a vörös planéta

    A Star Trek csillagflottájának jelére emlékeztető formációt a NASA Mars Reconnaisance Orbiter nevű szondája örökítette meg még 2019-ben. Valójában több száz ilyen jellegű alakzat is megfigyelhető a bolygón, létrejöttük ősi vulkánkitöréseknek és úgynevezett „szellemdűnéknek” köszönhető: a felszínen csordogáló lávát annak idején magas homokdűnék választották ketté, ám a dűnéket időközben a szél elhordta, így csak a láva által kialakított alakzat őrzi a dombok emlékét.

  4. A különös lyuk

    A képződményt ábrázoló fotó még 2011-ben készült, amikor a Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda a Pavonis Mons pajzsvulkán lejtőit térképezte fel.

    Az Amerikai Űrkutatási Hivatal szerint a lyuk egy kiterjedt felszín alatti barlangrendszer bejárata lehet. A NASA becslése alapján a barlang 20 méter mélyen található, ám kiterjedése nem ismert, ahogy az sem, miért szabályos kör alakú a nyílás körüli kráter. A barlang léte azért lehet izgalmas a tudomány számára, mert védheti a lehetséges életformákat a Mars mostoha környezeti viszonyaitól, emellett leendő emberes missziók esetén az űrhajósok menedékeként is funkcionálhat.

  5. A színes kráter

    A Mars felszíne szinte hemzseg a meteoritbecsapódások nyomaitól. Ennek megvan a nagyon egyszerű oka: a vörös planéta légköre sokkal vékonyabb, mint a Földé, és ezért kevésbé védett az aszteroidákkal szemben. A fotón látható kráter viszonylag friss, körülbelül 2016 szeptembere és 2019 februárja között keletkezhetett.

    A színek jól mutatják, hogy a becsapódás keltette lökéshullám mely területekről söpörte el a port és tárta fel a mélyebben található, sötétebb rétegeket.

    A kráter viszonylag kicsi, átmérője mindössze 15-16 méter, ez alapján a becsapódó objektum nagyjából másfél méter széles lehetett. Ha egy ilyen meteor lépne a Föld légkörébe, nem érné el a felszínt, még a levegőben elégne.

  6. Marsi naplemente

    A marsi légkörben sok a por, és szétszórja a vörös fényt. Emiatt a naplementék kéknek tűnnek, látványos kontrasztban a narancssárgás, néhol barnás, néhol vöröses felszínnel. A földi légkör a napfény kék és ibolyaszínű sugárzását szórja szét, ezért tűnik a naplemente sárgás, majd fokozatosan vörös színűnek, ahogy a napfénynek egyre vastagabb légrétegen kell áthatolnia.

  7. Vízcseppek a Marson?

    A vízcseppnek tűnő alakzatok valójában a marsi Kopernikusz-kráter olivinben gazdag homokdűnéi. Hasonló dűnéket a Földön azért nem láthatunk, mert az olivin a víz hatására gyorsan mállik, iddingsitté alakul, és elveszti kék színét. Így hát, ahol ezeket a szép, kék "cseppeket" látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy réges-rég nem volt jelen folyékony víz.

  8. Gombák a Marson

    A közelmúltban egy olyan szakcikk okozott kisebb vihart, ami nem kevesebbet állított, mint hogy gombák és zuzmószerű organizmusok vannak a Marson. Ezt a feltevést a szerzők fotókkal is igyekeztek alátámasztani.

    A NASA természetesen azonnal cáfolta a vad felvetést, az űrügynökség szakértői szerint valójában „áfonyákat” látunk a bolygó felszínén.

    Ezek az áfonyák persze nem a jól ismert gyümölcs marsi megfelelői, hanem egészen fura alakú, hematitből (vörösvasércből) álló kőzetek, amik vizes közegben jöttek létre, majd eróziós folyamatok révén kerültek felszínre.

Forrás: Origo/Tudomány    

Copyright: Kiss & Kiss (2017)